A napokban a Filmintézet raktárának rendezése közben egy rövidke, eddig azonosítatlan filmszalag, pontosan 22 filmkocka került elő egy elveszett magyar némafilmből, az 1920-ban készült „Vörösbegy”-ből.
Moly Tamás népszerű detektív-regényének eredetileg
Moly Tamás (1875-1957) pályáját újságíróként kezdte, évekig Párizsban és Berlinben élt, majd amikor a század első éveiben hazatért, színházi szakemberként tevékenykedett. Szépíróként az 1910-es években, a Nyugatban tűnt fel novelláival, később több kötete is megjelent. Jöttment című elbeszélését (Nyugat, 1917. 22. szám) kortársai, Földi Mihály, Füst Milán, Hamvas Béla és Szini Gyula remekműnek tartották.
1918-ban azonban váratlanul átváltott ponyvaregények írására. Szini Gyula, akinek nem voltak előítéletei a bűnügyi regényekkel szemben, kritikájában lelkesen üdvözölte ezt a fordulatot: „Conan Doyle, Maurice Leblanc, G. K. Chesterton és mások megmutatták, hogy fantáziadús és értékesebb író is fölveheti poggyászába a szenzáció műfaját. A dreadful pennyből - ahogy az angolok nevezik a bűnügyi és kalandor históriákat - aranyat is lehet csinálni, még pedig irodalmilag is értékes aranyat.” /Nyugat, 1920. 11-12. sz./ És valóban, Moly Tamás filozofikus iróniája, elmés fordulatai, plasztikus jellemábrázolása kiemelték a ponyvaregények sorából nagy sikerű Vörösbegy-sorozatát, melynek hőse egy különleges átváltozó képességgel rendelkező szélhámos. Az első kötetről Schöpflin Aladár írt kritikát. Moly regényét az Arsene Lupin tipusú regények közé sorolja, melyek abban különböznek a Sherlock Holmes típusú regényektől, "hogy nem a nyomozó detektív éles elméjét, csodálatos megfigyelését és mindenki eszén túljáró leleményességét ragyogtatja, hanem a bűntettest teszi az érdeklődés központjába, az ő bujkálásában a detektívek elől van a ravaszság, az ügyesség és a csúfolódás fölénye s a rendőrség emberei meglehetősen alul kerülnek.” [Nyugat, 1918/18.]
Az 1920-ban készült filmváltozat Moly kalandorregény sorozatának Álarcos játék alcímen megjelent első részét dolgozza fel. A történet hőse Vörösbegy (Csortos Gyula), a vörös hajú, üvegszemű, szellemességéről és ügyességéről híres szélhámos, aki a rendőrséget orránál fogva vezeti és a legbravúrosabb bűntetteket követi el puszta szórakozásból. Első sikeres akciója, hogy fényes nappal, pénztárfizetési napon kirabolja az Országos Bankot. Ügyfélként jelenik meg a helyszínen, és beáll a pénztár előtt várakozók sorába. Ugyanitt randevúzik Dobonthy rendőrfőnök leánya, Erzsike (Lóth Ila) és Dér Pista, a színész (Tompa Béla). Miközben a fiatalember a pénztárhoz lép, hogy beváltson egy csekket, Erzsike nagyot sikolt és a mellette álló öregúr (Szarvasi Soma) karjába roskad.
Míg a jelenlévők a lányt élesztgetik, Vörösbegy elemeli a pénzt az egyik pénztárból, s távozik a zsákmánnyal. Híres János detektív (Bartos Gyula) vezeti a nyomozást, kideríti, hogy Erzsike egy műegértől rémült meg, amelyet Vörösbegy helyezett el egy íróasztal alatt. A tettest azonban nem sikerül elfognia, mert az vakmerő trükkökkel mindig túljár az eszén. A szélhámos még Dobonthyék házát is felkeresi, hogy bocsánatot kérjen Erzsikétől, amiért a műegérrel megrémítette. Ezt az alkalmat arra használja, hogy észrevétlenül 10000 koronát tulajdonítson el a rendőrfőnök íróasztalából. Dobonthy (id. Latabár Árpád) bosszút esküszik ellene, és elhatározza, hogy ő maga fogja el a bűnözőt. Vörösbegynek maszkírozza magát és úgy megy el a lányával az álarcosbálba.
Tompa Béla, Lóth Ila, id. Latabár Árpád
Erre Dér Pista (Tompa Béla), aki feleségül akarja venni Erzsikét Híres Jánosnak öltözik, hogy az ál-Vörösbegyet elfogva kényszerítse ki az apai áldást. A rendőrfőnök Vörösbegy maszkjában érkezik az álarcosbálba Erzsikével, s a 14-es számú szeparéban foglalnak helyet. Dobonthy észreveszi, hogy otthon felejtette a pénztárcáját. Hazasiet meghagyva a pincérnek, hogy rajta kívül senkit ne engedjen be a lányához. Kis idő múlva megérkezik az igazi Vörösbegy, akit a pincér előzékenyen bevezet a szeparéba. Erzsike apjának véli a szélhámost. Vörösbegy belemegy a játékba és nagyszerűen mutatnak.
A napokban előkerült jelenettöredék, amelyben Vörösbegy és Erzsike (Csortos Gyula és Lóth Ila) a szeparéban látható, a filmnek ebből a részéből maradt fenn.
Hajnalban belép Dér Pista, hogy a letartóztatási komédiát eljátssza, a vélt rendőrfőnök spiccesen szunyókál a kereveten. A színész és Erzsike ekkor nem tehetnek mást, hazavezetik a „papát”. Otthon kiderül a személycsere, s a rendőrfőnök le akarja tartóztatni Vörösbegyet, de az lekapja parókáját, eltávolítja üvegszemét, Bill Ropsként mutatkozik be, és megkéri Erzsike kezét. A lány, aki kezdettől vonzódik a vakmerő szélhámoshoz, igent mond, az elképedt rendőrfőnök pedig végül beleegyezik a házasságba.
Csortos Gyula
Vörösbegy szerepét Csortos Gyula játszotta, aki ekkor már rutinos filmszínész volt. Először 1912-ben állt felvevőgép elé. Épp a Vígszínház társulatának tagja volt, amikor Faludi Miklós igazgató a színház mellett üvegműtermet épített és létrehozta a Hunnia Biográf filmgyárat, ahol egy francia operatőr közreműködésével, Góth Sándor rendezésében filmeket gyártott. Itt készült az Egy csók története című, két felvonásos vígjáték, amelyben Csortos az első filmszerepét játszotta. 1916 nyarán három Kolozsváron készült film férfi főszerepét alakította. 1917-ben az Uher filmgyárban Garas Márton filmjében (Szerencse fia) majd Kertész Mihály Phönix filmgyárban rendezett filmjeiben szerepelt (Senki fia, Kuruzsló, Vörös Sámson). Kertész 1919-ben arra készült, hogy filmre vigye Molnár Ferenc Liliom című darabját, mely Csortosnak akkoriban egyik legnagyobb színházi sikere volt. 
Liliom szerepét Csortos, Julikát Lenkeffy Ica játszotta volna, de 1919 májusában Kertész Mihály váratlanul elhagyta az országot, így a Liliom magyar filmváltozata nem készült el. A Vörösbegy után a néma korszakban Csortos már csak egy szerepet kapott. 1925-ben Bajor Gizi partnereként egy csavargót alakított Gaál Béla Rongyosok című filmjében.
Gaál Bélának, A meseató rendezőjének ez volt az első filmje. Korábban színészként, majd színházi rendezőként dolgozott. Alapító tagja, rendezője és igazgatója volt az I. világháború után, a Zeneakadémia épületében megnyílt Madách Színháznak. 1920-ban került a Star filmgyárhoz rendezőnek. A magyar filmrendezők második nemzedékének tagja, akárcsak Bolváry Géza és Fejős Pál, de ellentétben velük, Gaál Béla nem hagyta el az országot, a magyar filmgyártás válságos éveiben is itthon maradt. 1920 és 1929 között hét filmet rendezett. (Vörösbegy, 1920; Diadalmas élet, 1923; Csak nővel ne!, 1924; Rongyosok, 1925; Csodadoktor, 1926; Link és Flink, 1927; Csak egy kislány van a világon, 1929).
Gaál Béla már első filmjében igyekezett minél filmszerűbben visszaadni a regény mozgalmasságát. Erre vall az a sajnálatos, halálos kimenetelű baleset is, mely a film forgatásakor történt. A történetben Vörösbegy, akit üldöz a rendőrség, felmászik a Ferenc József híd turulmadarára, s onnan ugrik be a Dunába. A főszereplő Csortost helyettesítő kaszkadőr, egy Tripiska nevű cirkuszi akrobata, aki ezt a mutatványt már többször, sikeresen megcsinálta, ezúttal szerencsétlenül esett, és gerinctörést szenvedett.
