Rendezői előtanulmányok
A jómódú családból származó Bolváry Géza eredetileg festőnek készült, de a háború kitörése meghiúsította terveit. 1915-ben, 17 évesen került a frontra, és több mint három évig harcolt Oroszországban, Romániában és Olaszországban. Apja, akinek galíciai üveggyárai megsemmisültek a háború alatt, 1919-ben meghalt, s a frontról hazatérő fiatalember nyakába szakadt a családfenntartás gondja. Mivel ekkor még nem nagyon értett semmihez, s elképzelése sem volt, hogy mihez kezdjen, kapóra jött a hír, hogy a Star filmgyárban statisztákat toboroznak.
Bolváry Géza Budapesten, pályája kezdetén
Szerencsét próbált, s a jó megjelenésű, fess katonatiszt azonnal felvételt nyert a Star filmgyár statisztái közé. Eleinte csak kis epizódszerepeket kapott Balogh Béla filmjeiben (Tilos a csók, Gyermekszív, Játék a sorssal, Lengyelvér), de hamarosan komolyabb feladatokat bíztak rá. Ő játszotta a Tizennegyedik kínai diplomatáját, a Jön a rozson át ! fiatal szerelmesét, ebben a két teljesen ellentétes karakterű szerepben bizonyítva színészi tehetségét.
Bolváry Géza Lóth Ilával a Lengyelvér című filmben
Bolváry nem elégedett meg a színészi munkával, nyitott szemmel járt a stúdióban és rövidesen elleste a filmkészítés fogásait, a forgatókönyvírástól a rendezésen át, a laboratóriumi munkáig. Szakértelméről először filmkritikáiban, filmtechnikai írásaiban tett tanúbizonyságot. 1920 nyarán azonban már forgatókönyvíróként mutatkozott be. 1920. július 11-én tartották A tisztesség nevében című film sajtóbemutatóját. Kóbor Tamás azonos című, harminc évvel korábban megjelent regényét Bolváry Géza dolgozta át filmre. A Minerva filmgyártó vállalat Uher filmgyárban, Margitszigeten és Szentendrén forgatott produkcióját a magyar némafilmek népszerű sztárja, Fenyő Emil rendezte, de a Képes Mozivilág forgatási riportja szerint Bolváry Géza lelkesen segítette őt a munkájában. A sajtóbemutatón részt vevő Kóbor Tamás hitelesebbnek találta a filmet saját művénél: „A regényemben szereplő Helley gróf teljesen hitel nélkül való az irodalomban, mert egy nagy, tisztalelkű úr, aki túlteszi magát egy tisztán kalandoréletű nőnek a múltján azon az alapon, hogy ebben a nőben kiváló emberi erényeket talált. A filmben nincsenek a népnek ilyen skrupulusai, éppen a filmnek reálisságokra való pályázása kizárja, hogy amit bemutat, azt a néző rendkívülinek deklarálja.” [Képes Mozivilág, 1920. július 11.]
Bolváry első filmrendezése
Bolváry Géza első filmjét, A kétarcú asszonyt, 1920 nyarán a Star filmgyárban rendezte. A forgatókönyvet is ő maga írta Falk Richárd ötletéből. A címszerepet, a két megszólalásig hasonló nővért, akik közül az egyik apacslány, a másik előkelő úriasszony, Mattyasovszky Ilona alakította. Bolváryra bizonyára hatott Balogh Béla Játék a sorssal című filmje, melyben Fenyő Emil egy morfinista képviselő és hasonmása, egy ambiciózus fiatalember kettős szerepét játszotta. Bolváry, aki statisztált a filmben, a bemutató után kritikát is írt róla. Különösen Balogh Béla technikai megoldásait méltányolta, azokat a trükkfelvételeket, amelyekben a képviselő és hasonmása egyszerre jelent meg a vásznon: „Több külföldi és hazai darabot láttunk már, ahol a kép egyszerű felezésével került egy és ugyanazon személy a filmkockára. Itt azonban szinte érthetetlen közelségben van egymáshoz ugyanazon színész. Együtt megy az utcán két alakban, saját vállára teszi a kezét, önmagával kezet fog, noteszt nyújt át önmagának, meghallgatja saját szíve-dobogását, szóval a legbensőbb érintkezésben áll saját személyével, a legtökéletesebb módon… Ez a szenzációs trükk a moziközönséget frappírozni fogja.” [Képes Mozivilág, 1920. május 23.] Bolváry a Balogh Bélától ellesett hatásos trükköket alkalmazva jelenítette meg Mattyasovszky Ilonát kettős szerepében.
Mattyasovszky Ilona az apacslány és lady Wilmont kettős szerepében
A kalandos történet Londonban játszódik. Percy Wilmont (Vándory Gusztáv) néger inasával, Bobbal (Charley Grunidge) hazatér Afrikából szívbeteg nagybátyja, Lord Wilmont kérésére. Első látásra beleszeret a lord szép fiatal feleségébe, Daisybe. A fiatalasszony azonban hű marad öreg férjéhez. Egy nap Bob a külvárosban apacspárt lát kilépni egy kocsmából, és legnagyobb megdöbbenésére az apacslányban Daisyt, a lord feleségét ismeri fel.
A bal sarokban Bob látható, aki a külvárosban apacslányként pillantja meg Daisyt.
Otthon elmeséli Percynek különös élményét, Daisy fényképére mutat és a leghatározottabban állítja, hogy ő az apacslány. Percy megpróbálja leleplezni a lányt és az apacsbandát, de az apacsok foglyul ejtik, megbilincselik, és a Temzébe dobják.
Az összekötözött Percyt a folyóba dobják
Az eszméletlen fiatalembert végül Bob menti ki a vízből. Az apacsok betörnek lord Wilmont villájába. A lord döbbenten ismeri fel Daisyt a betörők között és elkeseredésében agyonlövi a lányt. Ebben a pillanatban megjelenik a küszöbön az igazi Daisy, a meggyilkolt apacslányról pedig kiderül, hogy Daisy ikertestvére, Mary. Az izgalom a szívbeteg Lord életébe kerül.
A filmet 1920. november 20-án nagy sikerrel mutatták be a Corso moziban. A kritika figyelemre méltónak tartotta, hogy a fiatal rendező, már első filmjében új utakat keres. „A film érdekfeszítő meséjébe nagyszerűen kapcsolódnak az attrakciós trükkök, melyek közül egy is szenzációssá tenné a darabot. Különösen érdekesek a vízalatti fotografiák, amiket először látunk magyar filmen. E célra a gyár külön basint építtetett, amely 80.000 koronába került. Szenzációs egy ház leégetése, egy másodemeleti párkány megmászása, motorcsónak üldözés, a négernek vízbedobása egy vasúti hídról, és Mattyasovszky Ilona kettős szerepe, aki egy helyen (két alakjában van a filmen), összehajtja a fejét – saját fejével.” [Képes Mozivilág, 1920. november 28.]
A Kétarcú asszonyból sajnos csak az alábbi néhány jelenetet maradt fenn.
