Kertész Mihály
magyar némafilmje
New Yorkból került
haza
Már három éve, hogy szárnyra kelt egy különleges filmtörténeti lelet, A tolonc előkerülésének híre. A nagy sikerű némafilm, mely 1914-ben, Kolozsváron, a Janovics Jenő által alapított Proja filmgyárban készült, ázottan, rozsdás dobozokban érkezett a Magyar Nemzeti Filmarchívum gyűjteményébe. Nemcsak filmtörténeti, de színháztörténeti szempontból is nagy jelentőségű A tolonc felbukkanása, mivel a korszak színészóriása, Jászai Mari is szerepel benne, akinek ez az egyetlen fennmaradt filmje.
A főszerepeket az első magyar filmsztárok, Berky Lili, és a később világhírűvé vált Várkonyi Mihály játszották.
A forgatókönyvet Janovics Jenő, a Kolozsvári Nemzeti Színház igazgatója írta, rendezésre a fiatal Kertész Mihályt szerződtette, aki ekkor tért haza dániai tanulmányútjáról, ahol filmrendezési ismereteit a világ filmgyártásának élvonalába tartozó cégnél, a Nordisknél tökéletesítette.
A Casablanca Oscar díjas rendezőjének e korai filmje előbb jutott el Amerikába, mint ő maga. Janovics ugyanis a tízes években készült filmeket még akkor is forgalmazta, amikor a kolozsvári filmgyártás már lehanyatlott, majd teljesen meg is szűnt. Új kópiákat, gyártott, ezeket eladta vagy kölcsönözte, s a bevételeket az anyagi gondokkal küszködő Kolozsvári Magyar Nemzeti Színház működésére fordította. Így történhetett, hogy a korábban Ausztriában és Németországban sikerrel játszott népszínmű-adaptációból, A toloncból, a húszas évek elején amerikai forgalmazásra szánt kópia is készült. S a Kolozsváron, Torockón és a gyönyörű erdélyi tájakon, a Tordai-hasadékban és az Aranyos partján forgatott film The Undesirable címmel, angolosított szerepnevekkel került az amerikai közönség elé. Azt azonban eddig még nem sikerült kideríteni, hogy mikor, hol, és kiknek vetítették az ártatlanul kitoloncolt magyar cselédlány történetét, csak azt tudjuk, hogy A tolonc amerikai pályafutása a New York-i Magyar Ház pincéjében végződött, ahol aztán néhány évtizedre megfeledkeztek róla. Innen hozta haza Cselényi László, a Duna Televízió akkori elnöke több más régi magyar film társaságában. Azonban ekkorra már senki sem tudta, hogy mekkora érték lapul a rozsdás dobozokban, ezért itthon sem várt e filmekre más, mint néhány évnyi hányódás a Duna Televízió raktáraiban.
A tolonc megérkezik a Filmarchívumba
(Kertész 40 magyar filmje közül A tolonc előkerüléséig csak néhány filmtöredék, és a Tanácsköztársaság idején forgatott agitációs propagandafilm, a Jön az öcsém volt meg az Archívum gyűjteményében. Azóta a Holland Filmarchívumból előkerült Az utolsó hajnal teljes kópiája is.)
Az elázott tekercs szárítása
A film harmadik tekercse úszott a dobozban és csöpögött belőle a víz mikor kiemeltük. Világos volt a feladat: valahogy, mégpedig minél gyorsabban meg kell szárítani a filmszalagot, mielőtt az emulzió lemállik róla. Hirtelen született az ötlet, és az Archívum folyosójának nyitott ajtóin végigvezetve néhány óra alatt megszáradt, és emulzió sérülés nélkül kerülhetett vadonatúj dobozba ez a tekercs is.
A magyar filmtörténet e korai remekműve végre megfelelő helyre, az Archívum hűtött raktárába került. Ezzel azonban nem fejeződik be a történet, ugyanis a régi nitrofilmek állapota optimális körülmények között is romlik, ezért A tolonc fennmaradása továbbra is veszélyben van. Csak új biztonsági kópiák és kellékek gyártásával lehet biztosítani a nitro nyersanyagon fennmaradt filmek hosszútávú megőrzését és azt, hogy minél szélesebb rétegek számára hozzáférhetővé váljanak. A napjainkban zajló digitális forradalom határtalan lehetőségeket nyújt e téren. Kertész Mihály Jön az öcsém című rövidfilmjét például tíz évvel ezelőtt csak néhány filmtörténész, vagy néha az Örökmozgó közönsége láthatta, ma pedig bárki, bármikor megnézheti zenével, választható angol, német, olasz, francia feliratokkal.
Bár előkerülése óta már három év telt el, A tolonc-ot még nem láthatta a budapesti közönség. A kilencven éves, zsugorodott, tűz- és robbanásveszélyes nitrokópia már nem vetíthető, s a film restaurálása még nem fejeződött be.
A restaurálás nehézségei
A tolonc a Haghefilm laboratóriumban
A világhírű filmrendező korai filmjének felbukkanása nemcsak itthon, de nemzetközi viszonylatban is nagy szenzációt keltett. Ennek köszönhető, hogy váratlanul külföldről ajánlottak segítséget. A Holland Filmarchívum (EYE Film Institute Netherlands) vállalta, hogy az archív filmek restaurálásában nagy tapasztalatokkal rendelkező Haghefilm laboratóriumban készítteti el a film biztonsági másolatát. Cserében azt kérték, hogy a saját gyűjteményük számára is készülhessen a filmből egy kópia. Így A tolonc ismét útra kelt, ezúttal Amszterdamba, a Haghefilm laboratóriumba, ahol korábban már nagyon színvonalasan restauráltak egy szintén Kolozsváron készült magyar némafilmet, Az utolsó éjszakát. A Haghefilm szakembereit megtévesztette a film korához képest jó fizikai állapota, s azt gondolták, hogy a speciálisan archív filmek másolására alkalmas berendezéseikkel képesek lesznek a fenti hibák kiküszöbölésére. A fekete-fehér teszt kópia elkészülésekor azonban kiderült, hogy csak a hibák felét sikerült megszüntetni: az osztásvonalak helyzetét stabilizálták, de a képek remegése nem szűnt meg. A Haghefilm szakemberei ekkor már úgy ítélték meg, hogy a hibákat csak digitális eszközökkel lehet kijavítani. Ezért a restaurálás hagyományos módszerekkel nem folytatódott tovább, és a nitro színeit is őrző színes kópiák már nem készültek el. A Holland Archívum szakemberei tettek néhány kísérletet a remegés digitális stabilizálására, de ezek nem bizonyultak eredményesnek. Így pillanatnyilag A tolonc fekete-fehér, helyenként erősen remegő megítélő kópiája az egyetlen vetíthető példány. A film iránti nemzetközi érdeklődést jelzi, hogy még ezt a technikailag tökéletlen kópiát is bemutatták több országban. Legelőször Hollandiában vetítették, 2010 tavaszán az Amsterdam Film Biennale keretében rendezett Kertész napon. Ez a kópia szerepelt Olaszországban a 2011-es Pordenonei némafilmfesztivál (Le Giornate del Cinema Muto) programjában. Ezt követően A tolonc visszatért szülővárosába Kolozsvárra, ahol a Filmtettfeszt tűzte műsorára 96 évvel az eredeti bemutató után.
A Kertész filmje a New York-i Cineric stúdióban
Holland kollégáink javaslatára a film nitrokópiája a Cineric digitális stúdióba került, mely New York legjelentősebb filmrestaurálásra is specializálódott, nagy tapasztalatokkal rendelkező posztprodukciós stúdiója. (Mintegy 200 amerikai film digitális restaurálását végezték már el.)
Kertész Mihály filmje másodszor is útra kelt a tengeren túlra és jelenleg ismét New Yorkban van, de ezúttal nem feledésre ítélve, hanem az újjászületés reményében, azért, hogy visszanyerje eredeti, 1914-es formáját, s végre ismét a magyar közönség elé kerülhessen. A Cineric alapítója és elnöke, a magyar származású Nyári Balázs felajánlotta, hogy a cég saját költségén elvégzi a film egy tekercsének digitális restaurálását, melynek során a digitális tisztítás mellett megkísérlik a kopírozásból eredő hibák javítását is. Ez a munka folyamatban van. A tolonc negyedik felvonásán dolgoznak a Cineric restaurátorai.
Baloldalon a hagyományos kopírozással készült fekete-fehér másolat, jobboldalon a Cineric által beszkennelt, a nitrokópia színeit is megőrző változat rövid részlete látható. A Cineric tesztjén már a digitális restaurálás első eredményei, a nitrokópia hibás kopírozásából eredő remegés stabilizálására tett kísérletek is láthatók. Hogy mi lesz a film további sorsa azt még nem tudjuk. De az eddig elkészült tesztek azt mutatják, hogy a film eredeti (vagy az ahhoz leginkább hasonló) állapotának visszaállítása csak digitális módszerekkel lehetséges. A Cineric nagyvonalú ajánlata csak egy tekercsre szól, de a digitálisan restaurált tekercs nyilvános bemutatása talán segítségünkre lesz abban, hogy szponzorokat találjunk a többi tekercs restaurálásához és akkor A tolonc második amerikai útjáról már teljes régi fényében térhet majd haza Budapestre.
A Cineric első digitális tesztjei a Filmemlékezet Fesztivál keretében 2011. október 25-én megrendezett Digitális restaurálási konferencián kerültek bemutatásra.