HTML

MAGYAR NÉMAFILM

Magyarországon csak 1957-ben jött létre filmarchívum, 56 évvel az első magyar film, A táncz születése után, így több mint fél évszázad magyar filmtermését utólag kellett összegyűjteni. E munka megdöbbentő tapasztalata volt, hogy a filmművészetben néhány évtized alatt bekövetkezett a művek olyan arányú pusztulása, mint az antik irodalomban több ezer év alatt. Az agyagtáblák és papirusztekercsek időt állóbbnak bizonyultak, mint a filmszalag. 1912 és 1930 között mintegy hatszáz magyar néma játékfilm készült. Ezeknek több mint 90 százaléka elveszett. A magyar némafilm korszak rekonstruálása a fennmaradt 51 film és néhány töredék alapján abszurd vállalkozás. A filmtörténész helyzete leginkább egy őslénykutatóéhoz hasonlatos, akinek a csontvázmaradványok alapján kell elképzelni az egykori élő állatot. A helyzet azonban mégsem reménytelen, mert csodával határos módon még ma, majdnem egy évszázad múltán is felbukkannak újabb nyomok: még mostanában is kerülnek elő némafilmet hirdető plakátok, forgatáskor készült stábfotók és werkfotók, sőt még elveszettnek hitt filmek is. A blog célja, hogy hírt adjon ennek az elsüllyedt világnak időnként felbukkanó maradványairól.

Friss topikok

Címkék

Címkefelhő

A világjáró Tolonc

2011.10.19. 14:50 :: balogh gyongyi

 

 

Kertész Mihály

magyar némafilmje

New Yorkból került

haza

 

Már három éve, hogy szárnyra kelt egy különleges filmtörténeti lelet, A tolonc előkerülésének híre. A nagy sikerű némafilm, mely 1914-ben, Kolozsváron, a Janovics Jenő által alapított Proja filmgyárban készült, ázottan, rozsdás dobozokban érkezett a Magyar Nemzeti Filmarchívum gyűjteményébe. Nemcsak filmtörténeti, de színháztörténeti szempontból is nagy jelentőségű A tolonc felbukkanása, mivel a korszak színészóriása, Jászai Mari is szerepel benne, akinek ez az egyetlen fennmaradt filmje.

 

A főszerepeket az első magyar filmsztárok, Berky Lili, és a később világhírűvé vált Várkonyi Mihály játszották.

 

A forgatókönyvet Janovics Jenő, a Kolozsvári Nemzeti Színház igazgatója írta, rendezésre a fiatal Kertész Mihályt szerződtette, aki ekkor tért haza dániai tanulmányútjáról, ahol filmrendezési ismereteit a világ filmgyártásának élvonalába tartozó cégnél, a Nordisknél tökéletesítette.


A Casablanca Oscar díjas rendezőjének e korai filmje előbb jutott el Amerikába, mint ő maga. Janovics ugyanis a tízes években készült filmeket még akkor  is  forgalmazta, amikor a kolozsvári filmgyártás  már lehanyatlott, majd teljesen meg is szűnt. Új kópiákat, gyártott, ezeket eladta vagy kölcsönözte, s a bevételeket az anyagi gondokkal küszködő Kolozsvári Magyar Nemzeti Színház működésére fordította. Így történhetett, hogy a korábban Ausztriában és Németországban sikerrel játszott népszínmű-adaptációból, A toloncból, a húszas évek elején amerikai forgalmazásra szánt kópia is készült. S a  Kolozsváron, Torockón és a gyönyörű erdélyi tájakon,  a Tordai-hasadékban és az Aranyos partján forgatott  film The Undesirable címmel, angolosított szerepnevekkel került az amerikai közönség elé. Azt azonban eddig még nem sikerült kideríteni, hogy mikor, hol, és kiknek vetítették az ártatlanul kitoloncolt magyar cselédlány történetét, csak azt tudjuk, hogy A tolonc amerikai pályafutása a New York-i Magyar Ház pincéjében végződött, ahol aztán néhány évtizedre megfeledkeztek róla. Innen hozta haza Cselényi László, a Duna Televízió akkori elnöke több más régi magyar film társaságában. Azonban ekkorra már senki sem tudta, hogy mekkora érték lapul a rozsdás dobozokban, ezért itthon sem várt e filmekre más, mint néhány évnyi hányódás a Duna Televízió raktáraiban.

 

A tolonc megérkezik a Filmarchívumba

 

Végül egy rendezkedés során onnan is kiszorultak, és 2008-ban a Filmarchívumba szállították az időközben elázott filmtekercseket. Csak ekkor derült ki, hogy igazi filmritkaság van közöttük: Kertész Mihály egyetlen fennmaradt magyar játékfilmje.

(Kertész 40 magyar filmje közül A tolonc előkerüléséig csak néhány filmtöredék, és a Tanácsköztársaság idején forgatott agitációs propagandafilm, a Jön az öcsém volt meg az Archívum gyűjteményében. Azóta a Holland Filmarchívumból előkerült Az utolsó hajnal teljes kópiája is.) 

 

Az elázott tekercs szárítása

 

 A film harmadik tekercse úszott a dobozban és csöpögött belőle a víz mikor kiemeltük. Világos volt a feladat: valahogy, mégpedig minél gyorsabban meg kell szárítani a filmszalagot, mielőtt az emulzió lemállik róla. Hirtelen született az ötlet, és az Archívum folyosójának nyitott ajtóin végigvezetve néhány óra alatt megszáradt, és emulzió sérülés nélkül kerülhetett vadonatúj dobozba ez a tekercs is.

A magyar filmtörténet e korai remekműve végre megfelelő helyre, az Archívum hűtött raktárába került. Ezzel azonban nem fejeződik be a történet, ugyanis a régi nitrofilmek állapota  optimális körülmények között is romlik, ezért A tolonc fennmaradása továbbra is veszélyben van.  Csak új biztonsági kópiák és kellékek gyártásával lehet biztosítani a nitro nyersanyagon fennmaradt filmek hosszútávú megőrzését és azt, hogy minél szélesebb rétegek számára hozzáférhetővé váljanak. A napjainkban zajló digitális forradalom határtalan lehetőségeket nyújt e téren. Kertész Mihály Jön az öcsém című rövidfilmjét például tíz évvel ezelőtt csak néhány filmtörténész, vagy néha az Örökmozgó közönsége láthatta, ma pedig bárki, bármikor megnézheti zenével, választható angol, német, olasz, francia feliratokkal.

 

Bár előkerülése óta már három év telt el, A tolonc-ot még nem láthatta a budapesti közönség. A kilencven éves, zsugorodott, tűz- és robbanásveszélyes nitrokópia már nem vetíthető, s a film restaurálása még nem fejeződött be.

 

A restaurálás nehézségei

 

A nitrokópia első ránézésre megfelelő kiindulási anyagnak tűnt új dubnegatív és új kópiák gyártásához. Zsugorodott, volt de nem jobban, mint az elmúlt években megtalált és sikerrel restaurált némafilmek. Nem volt túlságosan karcos sem, és a perforációin alig látszottak sérülések. Ezek után nagy csalódást okozott, hogy a Magyar Filmlaborban készült tesztek rosszul sikerültek: a karcok jelentős része eltűnt ugyan a folyadékkapus kopírozás jóvoltából, de a kép erősen remegett, az osztásvonalak gyakran belógtak a képmezőbe. Kiderült, hogy a most előkerült nitrokópiát annak idején valószínűleg rosszul kopírozták (az eredeti negatív és nyersanyag egymáshoz viszonyított helyzete nem volt stabil a kopírozás során)  és ebből fakad a képek különös, imbolygó mozgása, torzulásai és az osztásvonalak helyzetének állandó változása. Ekkor a Filmlabor  átalakítást végzett a kopírgépen (kiiktatta a rögzítő villákat) annak érdekében, hogy követni lehessen az osztásvonalak változó helyzetét, de ez a kísérlet nem járt sikerrel, mert tovább fokozta a kép instabilitását.

 

A tolonc a Haghefilm laboratóriumban

 

A világhírű filmrendező korai filmjének felbukkanása nemcsak itthon, de nemzetközi viszonylatban is nagy szenzációt keltett. Ennek köszönhető, hogy váratlanul külföldről ajánlottak segítséget. A Holland Filmarchívum (EYE Film Institute Netherlands) vállalta, hogy az archív filmek restaurálásában nagy tapasztalatokkal rendelkező Haghefilm laboratóriumban készítteti el a film biztonsági másolatát. Cserében azt kérték, hogy a saját gyűjteményük számára is készülhessen a filmből egy  kópia. Így A tolonc ismét útra kelt, ezúttal Amszterdamba, a Haghefilm laboratóriumba, ahol korábban már nagyon színvonalasan restauráltak egy szintén Kolozsváron készült magyar némafilmet, Az utolsó éjszakát. A Haghefilm szakembereit megtévesztette a film korához képest jó fizikai állapota, s azt gondolták, hogy a speciálisan archív filmek másolására alkalmas berendezéseikkel képesek lesznek a fenti hibák kiküszöbölésére. A fekete-fehér teszt kópia elkészülésekor  azonban kiderült, hogy csak a hibák felét sikerült megszüntetni: az osztásvonalak helyzetét stabilizálták, de a képek remegése nem szűnt meg. A Haghefilm szakemberei ekkor már úgy ítélték meg, hogy a hibákat csak digitális eszközökkel lehet kijavítani. Ezért a restaurálás hagyományos módszerekkel nem folytatódott tovább,  és a  nitro színeit is őrző színes kópiák már nem készültek el.  A Holland Archívum szakemberei tettek néhány kísérletet a remegés digitális stabilizálására, de ezek nem bizonyultak eredményesnek. Így pillanatnyilag A tolonc fekete-fehér, helyenként erősen remegő megítélő kópiája az egyetlen vetíthető példány.  A film iránti nemzetközi érdeklődést jelzi, hogy még ezt a technikailag tökéletlen kópiát is bemutatták több országban. Legelőször Hollandiában vetítették,  2010 tavaszán  az Amsterdam Film Biennale keretében rendezett Kertész napon. Ez a kópia szerepelt Olaszországban a 2011-es Pordenonei némafilmfesztivál (Le Giornate del Cinema Muto) programjában. Ezt  követően A tolonc visszatért szülővárosába Kolozsvárra, ahol a  Filmtettfeszt tűzte műsorára 96 évvel az eredeti bemutató után.

 

A Kertész filmje a New York-i Cineric stúdióban

 

Holland kollégáink javaslatára a film nitrokópiája a Cineric digitális stúdióba került, mely New York legjelentősebb filmrestaurálásra is specializálódott, nagy tapasztalatokkal rendelkező posztprodukciós stúdiója. (Mintegy 200 amerikai film digitális restaurálását végezték már el.)

Kertész Mihály filmje másodszor is útra kelt a tengeren túlra és jelenleg ismét New Yorkban van,  de ezúttal  nem feledésre ítélve, hanem az újjászületés reményében, azért, hogy visszanyerje eredeti, 1914-es  formáját, s végre ismét a magyar közönség elé kerülhessen.  A Cineric alapítója és elnöke, a magyar származású Nyári Balázs felajánlotta, hogy a cég saját költségén elvégzi a film egy tekercsének digitális restaurálását, melynek során a digitális tisztítás mellett megkísérlik a kopírozásból eredő hibák javítását is. Ez a munka folyamatban van.   A tolonc negyedik felvonásán dolgoznak a Cineric  restaurátorai.

 

 

Baloldalon a hagyományos kopírozással készült fekete-fehér másolat, jobboldalon a Cineric által beszkennelt, a nitrokópia színeit is megőrző változat rövid részlete látható. A Cineric tesztjén már a digitális restaurálás első eredményei, a nitrokópia hibás kopírozásából eredő remegés stabilizálására tett kísérletek is láthatók. Hogy mi lesz a film további sorsa azt még nem tudjuk. De az eddig elkészült tesztek azt mutatják, hogy a film eredeti (vagy az ahhoz leginkább hasonló) állapotának visszaállítása csak digitális módszerekkel lehetséges. A Cineric nagyvonalú ajánlata csak egy tekercsre szól, de a digitálisan restaurált tekercs nyilvános bemutatása talán segítségünkre lesz abban, hogy szponzorokat találjunk a többi tekercs restaurálásához és akkor A tolonc második amerikai útjáról már teljes régi fényében térhet majd haza Budapestre.

A Cineric első digitális tesztjei a Filmemlékezet Fesztivál keretében 2011. október 25-én megrendezett Digitális restaurálási konferencián kerültek bemutatásra.

 

 

 

 

 

 

Szólj hozzá!

Címkék: film némafilm filmtörténet institute filmrestaurálás digitális filmrestaurálás cineric kertesz mihaly magyar filmtörténet haghefilm eye

A bejegyzés trackback címe:

https://nemafilm.blog.hu/api/trackback/id/tr673282473

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.