HTML

MAGYAR NÉMAFILM

Magyarországon csak 1957-ben jött létre filmarchívum, 56 évvel az első magyar film, A táncz születése után, így több mint fél évszázad magyar filmtermését utólag kellett összegyűjteni. E munka megdöbbentő tapasztalata volt, hogy a filmművészetben néhány évtized alatt bekövetkezett a művek olyan arányú pusztulása, mint az antik irodalomban több ezer év alatt. Az agyagtáblák és papirusztekercsek időt állóbbnak bizonyultak, mint a filmszalag. 1912 és 1930 között mintegy hatszáz magyar néma játékfilm készült. Ezeknek több mint 90 százaléka elveszett. A magyar némafilm korszak rekonstruálása a fennmaradt 51 film és néhány töredék alapján abszurd vállalkozás. A filmtörténész helyzete leginkább egy őslénykutatóéhoz hasonlatos, akinek a csontvázmaradványok alapján kell elképzelni az egykori élő állatot. A helyzet azonban mégsem reménytelen, mert csodával határos módon még ma, majdnem egy évszázad múltán is felbukkannak újabb nyomok: még mostanában is kerülnek elő némafilmet hirdető plakátok, forgatáskor készült stábfotók és werkfotók, sőt még elveszettnek hitt filmek is. A blog célja, hogy hírt adjon ennek az elsüllyedt világnak időnként felbukkanó maradványairól.

Friss topikok

Címkék

Címkefelhő

Némafilm sorozat az Örökmozgóban

2013.05.23. 09:16 :: balogh gyongyi

Az Örökmozgóban május 23 és 28 között megrendezésre kerülő némafilm sorozat válogatás a némafilm korszakban nemzetközi karriert befutott magyar filmrendezők és filmszínészek filmjeiből.

Egy kis ízelítő a filmekből:

 

Szólj hozzá!

„Nem elég magyarnak lenni – tehetség is kell!”

2013.05.21. 22:36 :: balogh gyongyi

Magyar filmesek a világ filmművészetében

(Magyar származású filmesek külföldi filmjeiből összeállított retrospektív filmsorozat az Örökmozgóban )

 A húszas években a magyar filmgyártás válsága idején kezdődött filmeseink kivándorlása és szétszóródása a világban. Szinte mindenütt jelen voltak, ahol filmek készültek, s jó néhányan közülük a világ filmművészetének formálóivá váltak, bizonyítva, hogy nem hiányzott belőlük a tehetség, amelyet a magyar filmesektől számon kért az MGM Stúdió falán a legendássá vált felirat: “It’s not enough to be Hungarian. You have to have talent.” Előbb Európa (főleg Ausztria és Németország), majd Amerika és Anglia filmgyártásában játszottak fontos szerepet. A magyar filmrendezők közül Kertész Mihály és Korda Sándor aratta a legnagyobb nemzetközi sikereket: Michael Curtiz és Sir Alexander Korda néven ismerte meg őket a világ, és nevük ma már nem hiányozhat az egyetemes filmtörténeti művekből. Czinner Pál Ausztriában és Németországban vált jelentős rendezővé, Fejős Pál számára 1928-ban készült kis költségvetésű kísérleti filmjének sikere után megnyíltak Hollywood filmgyárainak kapui.  

A magyar filmszínészek első generációjából nemzetközi karriert futott be Bánky Vilma, Putty Lia /Lya de Putti/, Corda Mária, Petrovics Szvetiszláv, Várkonyi Mihály /Victor Varconi/, és még sokáig sorolhatnánk a húszas-harmincas években világhírűvé vált magyar filmeseket, akiknek nevét a néhány szakmabelit nem számítva ma már sajnos alig ismerik.

A MaNDA és Filmintézet gyűjteményéből válogatott sorozat célja, hogy bemutasson néhányat a némafilm korszakban nemzetközi karriert befutott magyar filmrendezők és filmszínészek filmjeiből.

A sejk fia Bánky Vilma Rudolph Valention_02.jpg

Május 23. csütörtök 21:00

Magyar Filmhíradó 1928 február

(Bánky Vilma Budapesten)

A SEJK FIA / THE SON OF THE SHEIK

1926.

Rendezte: George Fitzmaurice

Szereplők: Rudolph Valentino (Ahmed), Vilma Bánky (Yasmin)

Zongorán kísér: Darvas Ferenc

Ahmed, a sejk fia szerelmes Yasminba, egy vándorkomédiás trupp táncosnőjébe. Egy éjjel, titokban találkoznak. Ghabah a kegyetlen rabló, aki szintén szerelmes a lányba, meglepi a őket és társaival elrabolja és megkínozza a fiatalembert, majd elhiteti vele, hogy a lány csalta tőrbe. Miután Ahmedet hű szolgái kiszabadítják fogságából, elhatározza, hogy bosszút áll "szerelmén"... 

Bánky Vilma (1898 - 1991) (3).jpgYasmin szerepét Bánky Vilma (1898-1991) játszotta, aki gépírónő volt, mikor beiratkozott Bolváry Géza és Mattyasovszky Ilona filmszínészképző iskolájába. Már első filmszerepével, melyet Bolváry Tavaszi szerelem című filmjében játszott, sikert aratott, s ettől kezdve rendszeresen foglalkoztatták Budapesten, Berlinben és Münchenben. Egy német film magyarországi forgatása közben találkozott az éppen Budapesten tartózkodó Samuel Goldwynnal, aki az Hollywoodba szerződtette, ahol az akkor legnépszerűbb férfisztár, Rudolf Valentino, majd annak halála után Ronald Colmann állandó partnere lett. A hangosfilm megjelenése után erős akcentusa és nem megfelelő hangorgánuma miatt nem újították meg a szerződését. Még néhány színdarabban fellépett a Broadway-n, majd teljesen visszavonult és férje, a hangosfilm korszakban is aktív Rod la Rocque asszisztense lett. Befolyását és ismeretségét felhasználva segítette a Magyarországról érkező filmesek érvényesülését.

varieté.jpgMájus 24. péntek  20:00

Magyar Filmhíradó 1932 március

(Putty Lia halálhíre)

 VARIETÉ

1925.

Rendezte: Ewald André Dupont

Szereplők: Lya De Putti (Berta-Marie), Emil Jannings (Fuller), Warwick Ward (Artinelli), Maly Delschaft (Fullerné)

 

A valaha sikeres trapézművész miután lábát törte egy baleset során, félrevonultan él Hamburgban. Lepusztult vidámparkban olcsó zenés-táncos műsort menedzsel, hogy kisfiát eltarthassa. Egy napon hajóskapitány barátja gyönyörű, de kétes eredetű, talán cigány, talán jávai félvér lány, Bertha-Marie számára kér hajlékot. Fuller befogadja a lányt, aki hamarosan feldúlja életét. Az öregedő férfi beleszeret az érzéki szépségű lányba, magával viszi Berlinbe, ahol újrakezdi cirkuszi karrierjét. A világhírű trapézművész, Artinelli partnereiként nagy sikerrel szerepelnek a berlini Wintergartenben. Artinelli elcsábítja Bertha-Marie-t. A megcsalt férfi bosszúra készül…

Lya de Putti_3.jpg

Az egzotikus szépségű Berta-Marie szerepét Lya De Putti (1897-1931), vagy ahogy itthon ismerték Putty Lia játszotta, aki a hírnévért egyik napról a másikra eldobta a jólétet és biztonságot, elhagyta férjét és két gyermekét. Ez a film meghozta neki a sikert, ami után annyira vágyódott, s hamarosan amerikai szerződést ajánlottak fel számára. 1926-ban három filmben játszotta el a végzet asszonyát. Jól illett hozzá ez a szerepkör, de az amerikai film általában elbánt a vampokkal, s Putty Lia egyre nehezebben viselte, hogy mindig neki kellett játszania a film végén halállal lakoló bűnös asszonyokat, s a néző szimpátiáját mindig a film másik hősnője nyerte el. Még az orrát is átoperáltatta, hogy ebből a szerepkörből kitörjön, de nem sikerült neki. Akcentusa miatt a hangosfilm térhódításával az angol nyelvterületen már nem volt versenyképes. Karrierje válságba jutott. Visszahúzódott, depresszióssá vált. Ideges szétszórtságában csirkecsontot nyelt, amely megakadt a torkán, s ez okozta korai tragikus halálát.

 

Lili_Damita_1.jpgMájus 25. szombat 21:00

PÁRIZS JÁTÉKSZERE /DAS SPIELZEUG VON PARIS

1925.

Rendezte:

Kertész Mihály

Szereplők:

Lili Damita (Célimène), Eric Barclay (Miles Seward), Georges Tréville (De Maudry),

Zongorán kísér:

Darvas Ferenc

                                                     

KertészKertész_1.jpg Mihály osztrák-német koprodukcióban készült, Párizsban forgatott filmjének hősnője a Nouvel Eden táncosnője, Célimène, akibe halálosan beleszeret a Párizsban élő fiatal angol diplomata, Miles Seward. Bár már vőlegény, nem a menyasszonyát veszi feleségül, hanem a táncosnő kezét kéri meg. Célimène, karrierjét a dúsgazdag De Maudry vicomte egyengeti, és minden luxussal elhalmozza, ezért nem akar hozzámenni a számára csak szolid polgári életet nyújtó fiatalemberhez, bár nagyon szereti. Végül győz a szerelem és mégis összeházasodnak, de ez a házasság nem boldogságot, hanem tragédiát jelent mindkettőjük számára.  Célimène-t a népszerű francia színésznő, Lili Damita alakította, akibe valószínűleg Kertész Mihály is beleszeretett, mert a film forgatásakor összeházasodtak.  Kertész Mihály (1886-1962) a Tanácsköztársaság idején hagyta el az országot, előbb Bécsben, majd Berlinben kapott lehetőséget a filmkészítésre.1926-ban Hollywoodba szerződött, s Michael Curtiz néven a harmincas és negyvenes évek egyik legsikeresebb amerikai rendezője lett. Több mint száz film fűződik a nevéhez, köztük az egyetemes filmtörténet legszebb és leghíresebb háborús melodrámája, a Casablanca, mely 1943-ban elnyerte a legjobb rendezőnek járó Oscar díjat.

 

lonesome-barbara-kent-poster.jpg

Május 26. vasárnap 19:00

A NAGYVÁROS MOSTOHÁI / LONESOME

1928

Rendezte: Fejős Pál

Szereplők: Barbara Kent (Mary), Glenn Tryon (Jim)

Zongorán kísér: Darvas Ferenc

Két magányos New York-i fiatal, Jim és Mary az egész heti monoton munka után a Coney Island vidám forgatagában találkozik. Első látásra egymásba szeretnek, de a boldog együttlétük hirtelen véget ér, a véletlen elválasztja őket. Kétségbeesetten kutatnak egymás után a nagy tömegben, de hiába. Elcsüggedve térnek haza, otthon azonban ismét találkoznak, mert kiderül, hogy szomszédok. A film hordozható kézikamerával felvett képsorai a cinéma vérité módszereit előlegezték. A film a némafilmgyártásról a hangosfilmgyártásra való áttérés idején készült, amikor sok átmeneti film született. A Nagyváros mostoháit még némafilmként forgatták, de később hanghatásokkal és néhány párbeszédes jelenettel kiegészítve is forgalmazták, a korabeli kritikák szerint így sokat veszített eredeti varázsából. Ezúttal a MaNDA és Filmintézet gyűjteményében található néma változatot vetítjük.

fejos_2.jpg

A film rendezője, Paul Fejos /Fejős Pál (1897-1963) a Tanácsköztársaság idején kezdte filmes pályáját. Első filmjeit, melyek az amerikai filmeket utánozták, a Mobil filmgyárban készítette (Pán, A fekete kapitány, Arsene Lupin utolsó kalandja). Nevéhez fűződik az Egri csillagok első filmváltozatának elkészítése. 1923-ban hagyta el Magyarországot. Első amerikai filmjével (Last Moment, 1928), melyet néhány ezer dollárból, sok leleménnyel forgatott, kritikai elismerést aratott. Ezt követően több nagy költségvetésű film forgatására kapott lehetőséget, de hamarosan ráébredt, hogy Hollywood túl nagy árat kér a hírnévért: a művészi szabadságot. Pályája visszakanyarodott Európába. Néhány jelentős, Magyarországon és Ausztriában forgatott film után Afrikába, Távol-Keletre, Dél-Amerikába ment, ahol a bennszülöttek szokásairól készített dokumentumfilmeket. Életének utolsó húsz esztendejében antropológiai kutatással, tudományszervezéssel foglalkozott, egyetemeken tanított.

 

Fraulein Else poster.jpg

Május 26. vasárnap 21:00

 

ELZA KISASSZONY / FRÄULEIN ELSE

1929

Rendezte: Paul Czinner

Szereplők: Elisabeth Bergner (Elza), Albert Bassermann (Elza apja), Albert Steinrück (gazdag műkereskedő), Jack Trevor (Paul)

Zongorán kísér: Darvas Ferenc

Elza, a jómódú bécsi ügyvéd leánya St. Moritzba utazik téli üdülésre. Gondtalanul és vidáman tölti idejét egy rokonszenves fiatalember, Paul társaságában, mígnem rossz hírt kap otthonról. Apja csődbe jutott, a tőzsdén elvesztette a rábízott pénzt. Elza - anyja kérését teljesítve - a szintén a szállodában lakó gazdag műkereskedőhöz, apja régi ügyfeléhez fordul segítségért. A férfi megígéri, hogy segít, ha a lány megmutatja magát neki meztelenül….

Czinner_2.jpgA filmet a budapesti születésű Paul Czinner / Czinner Pál (1890-1972) rendezte. Czinner filmrendezői karrierje Bécsben indult 1919-ben. Első kimagasló sikerét 1924-ben, Berlinben aratta a Nju – Eine unverstandene Frau című filmmel, melynek főszerepét Elisabeth Bergner játszotta, aki ettől kezdve filmjeinek állandó sztárja lett. 1928-ban, a szintén Elisabeth Bergner főszereplésével készült Doña Juana című filmjének forgatókönyvét Balázs Bélával közösen írta. A harmincas évek elején Párizsban dolgozott, majd a fasizmus előretörésekor Elisabeth Bergnerrel, Londonba települtek, ahol hamarosan össze is házasodtak. Korda Sándor stúdiójában készítette el Catherine the Great című filmjét, melyben Douglas Fairbanks Jr. volt Elisabeth Bergner partnere. Ugyancsak Londonban készült Shakespeare Ahogy tetszik című darabjának filmadaptációja, Laurence Olivier-vel Orlando szerepében. A negyvenes években Amerikában, színházi rendezőként dolgozott a Broadwayn. Az ötvenes években tért vissza Angliába, ahol opera és balettfilmeket rendezett (Don Giovanni, Der Rosenkavalier).

 

 

Május 27. hétfő 20:00

Magyar Filmhíradó 1928 január

(Várkonyi Mihály Budapesten)

BÉCS LEGVIDÁMABB EMBERE / L’UOMO PIÙ ALLEGRO DI VIENNA

1925.

UOMO_ALLEGRO_VIENNA_1.jpg

Rendezte: Amleto Palermi

Szereplők: Ruggero Ruggeri (Bobby Brown), Gianna Terribili-Gonzales (Lolita), Maria Corda (Fifi), Victor Varconi (William)

Zongorán kísér: Darvas Ferenc

A bécsi Tabarin mulató népszerű dobosáról, Bobby Brown-ról szól a történet, aki a szórakoztató ipar bohém miliőjétől elzárva, szigorú, puritán erkölcsi normák szerint, egyedül nevelte fel lányát, Fifit, miután nagyravágyó, nyughatatlan vérű felesége, Lolita elhagyta őket.  A lány azonban felnőtt és gyönyörű, és már nem lehet őt elzárni a világtól. Beleszeret egy gazdag amerikai fiatalemberbe, Williambe. Tizenhat év után előkerül Lolita, aki időközben előkelő nagyvilági hölgy lett és ő is igényt tart a lányára.

UOMO_ALLEGRO_VIENNA_2.jpgMaria Corda és Ruggero Ruggeri

A filmben két magyar színész is játszik. Fiffit Korda Sándor felesége, Corda Mária, William szerepét Victor Varconi, vagy ahogy itthon ismerték, Várkonyi Mihály alakítja.

victor_varconi_3.jpg

Várkonyi Mihály (1891-1976) már 1913-ban filmezett, Janovics Jenő kolozsvári filmvállalatának első filmjében a Sárga csikó című népszínmű adaptációban játszotta el az egyik főszerepet. Ő volt Magyarországon az első férfi filmsztár. 1920-ban hagyta el az országot. Előbb Ausztriába, majd Németországba ment, ahol többek között Korda Sándor és Kertész Mihály osztrák és német filmjeiben szerepelt. 1926-ban olasz produkcióban, a Pompei végnapjai-ban játszott főszerepet, partnere ebben a filmben is Corda Mária volt. Alakításaira Cecil B. De Mille is felfigyelt és 1927-ben Hollywoodba szerződtette a Királyok királya című filmjében Pontius Pilátus szerepére. Ekkor vette fel a Victor Varconi nevet. Kelet-európai akcentusa miatt a hangos korszakban már inkább csak epizódszerepeket bíztak rá.

 

Május 28. kedd 19:00

QUARTIER LATIN

(Csókok városa)

1929

Rendezte: Augusto Genina

Szereplők: Iván Petrovich (Ralph O’Connor), Carmen Boni (Louise), Gina Manès (Bolinská hercegnő)

Zongorán kísér: Darvas Ferenc

 carmen_boni_1.jpgA történet egy gazdag bankár fiáról, Ralph O’Connor-ról szól, aki meghívatja magát a párizsi Quartier Latin diákbáljára. Itt találkozik Louise-zal az elbűvölő diáklánnyal, akivel kölcsönösen egymásba szeretnek. Ralph beköltözik a szomszédos manzard szobába, úgy tesz, mintha szegény festő lenne. Az igazság azonban hamarosan lelepleződik, Louise diáktársai meglátják a fiatalembert egy elegáns mulatóban, Bolinská hercegnő társaságában.  Nemsokára Louise is tudomást szerez róla, hogy Ralph új kedvesével Olaszországba készül. Kétségbeesetten rohan a pályaudvarra, s mivel a vonat éppen akkor indul, mikor odaér, utána fut a vágányok közé, ahol egy tolató szerelvény elüti.  Sérülése szerencsére nem súlyos, s ráadásul kiderül, hogy Ralph nem is volt a vonaton, mivel nem a hercegnőt, hanem őt választotta. Hamarosan meggyógyul és összeházasodnak.

 Swetislav Petrovits_3.jpg

Ralph szerepét a szerb származású magyar színész Ivan Petrovich / Petrovics Szvetiszláv (1894-1962) alakította. Petrovics Újvidéken született, de kisgyermek korától Budapesten nevelkedett. A Műegyetem gépészmérnöki karán tanult, és aktívan sportolt, a Műegyetemi Athlétikai és Football Clubban (MAFC). Sportsikerei révén lett filmszínész, először Kertész Mihály Napraforgós hölgy című filmjében kapott filmszerepet 1918-ban. Ezt követően, felváltva dolgozott Bécsben és Budapesten. 1927-ben Berlinbe hívták, majd onnan Münchenbe és Párizsba, került, 1930-ban Hollywoodban filmezett. A negyvenes évek elején ismét magyar filmekben tűnt fel, főleg öregedő gavallérokat alakított. 1945-ben újra elhagyta az országot és Münchenben telepedett le. Német és osztrák produkciókban játszott, többnyire epizódszerepeket. Több mint negyven évig tartó pályafutása alatt, mintegy száz filmben szerepelt.

 

 

Május 28. kedd 21:00

MODERN DUBARRY/ EINE DUBARRY VON HEUTE

1927.

Rendezte: Alexander Korda, Forgatókönyv: Bíró Lajos

Szereplők: Maria Corda (Toinette), Jean Bradin (Sándor király), Alfred Abel, Hans Albers

Zongorán kísér: Darvas Ferenc

 korda_2.jpgA film rendezőjét, Korda Sándort, aki későbbi pályája során történelmi személyiségek magánéletéről készült filmjeivel aratta legnagyobb sikereit, már ekkor foglalkoztatta az egyén privát története és a világtörténelem kapcsolata. Ebben a német produkcióban készült, Párizsban forgatott filmjében Madame Du Barry-éhoz hasonló női karriertörténetet mutat be huszadik század eleji Párizsi miliőbe helyezve. A szegény, de rendkívül dekoratív párizsi masamód, Toinette, akárcsak nagy elődje, szerelmi kapcsolatai révén kerül egyre előkelőbb körökbe, míg végül egy kis ország fiatal királya mellett találja meg a boldogságot. Korda Sándor (1893-1956) a magyar filmkritika megteremtője, a magyar filmgyártás úttörője 1919-ben, a Tanácsköztársaság leverése után hagyta el Magyarországot. Bécsi és Berlini sikerei után nyitva állt az út számára Hollywoodba, ahol azonban vérbeli európai művész lévén nem találta meg a számítását, és visszatért Európába. Az ekkor már nemzetközi hírű filmrendező és producer előbb Párizsban dolgozott, majd Londonban telepedett le. Sikerült talpra állítania az amerikai filmek dömpingjétől válságba került angol filmgyártást. Létrehozta a London Film Ltd.-t, Denhamben felépíttette a filmvárost, s néhány év alatt versenyképessé tette az angol filmet. Ezért a tevékenységéért 1942-ben lovaggá ütötték, s ma már Sir Alexander Korda néven ismeri a világ. 

Maria_Corda_1.jpg

Toinette szerepét Korda Sándor felesége, Maria Corda (1898-1976), alakította, aki a magyar filmekben még Farkas Antónia néven szerepelt. Filmes karrierje 1918-ban indult, egy kis epizódszerepben figyelt fel rá Korda Sándor, s az 1919-ben készülő filmjeiben, a Fehér rózsá-ban, az Ave Caesar-ban és a 111-es-ben már rá osztotta a női főszerepet.  Ebben az évben össze is házasodtak, s a Tanácsköztársaság bukása után együtt hagyták el az országot. Bécsben nemzetközi hírű sztár lett belőle, monumentális történelmi filmek, Sámson és Delila (1922), A rabszolgakirálynő (1924), Pompei pusztulása (1926) főszerepeit játszotta, ekkor már a Maria Corda nevet használta A hangosfilm megjelenését követően visszavonult a szerepléstől. 1930-ban a házassága is felbomlott Korda Sándorral, New Yorkba költözött, ahol regényeket írt. Élete végén Svájcban élt.

1 komment

Címkék: Kertész Mihály Várkonyi Mihály Maria Corda Alexander Korda Korda Sándor Victor Varconi Petrovics Szvetiszláv Ivan Petrovich Carmen Boni Ruggero Ruggeri Paul Czinner Elisabeth Bergner Fejős Pál Lili Damita Putty Lia Lya de Putti Bánky Vilme Rudolph Valentino

Olaszországban vetítették a Twist Olivér magyar filmváltozatát

2012.10.07. 20:53 :: balogh gyongyi

plakat.jpg

A sokáig elveszettnek hitt film színezett nitrokópiája 2007-ben került elő, horvát inzertekkel. A Magyar Nemzeti Filmarchívum restaurálta és a fennállásának ötvenedik évfordulója alkalmából rendezett Filmemlékezet Fesztiválon, az Örökmozgó Filmmúzeumban bemutatta a Twist Olivér magyar változatát, melyből sajnos két tekercs még mindig hiányzik. Dickens regényének 1919-ben, Budapesten készült filmadaptációját most a Pordenonei Némafilm Fesztivál szervezői kérték kölcsön, hogy az író születésének kétszázadik évfordulója alkalmából rendezett sorozatban bemutassák.

A fesztivál programfüzetéből kiderül, hogy a  filmet október 7-én  este vetítették Pordenone ujjáépített gyönyörű színházában  a Teatro Comunale Giuseppe Verdi-ben, vasárnap este, főműsorban, Günther A. Buchwald zongora és hegedű kíséretével, rendkívül előkelő társaságban,  közvetlenül a regény legsikeresebb némafilm változata, az 1922-es, Jackie Coogan főszereplésével készült  amerikai film után.


oliver-twist-poster-1922.jpeg

Dickens Magyarországon

Charles Dickens regényei, melyek kezdetben heti füzetekben, egyre nagyobb példányszámban jelentek meg, hamarosan világsikert arattak. Petőfi Sándor, Arany János és Jókai angolul olvasták műveit. Jókairól úgy hírlik, hogy tizenhat évesen többek között azért tanult meg angolul, hogy Dickens írásait olvashassa. Petőfi, aki Aranytól kapta ajándékba a Chuzzlewit Mártont, lelkendezve üdvözölte Dickensben a nagy mulattatót:

„Boz [Dickens akkoriban ezen az írói álnéven volt ismert világszerte] felül van minden bírálaton (…) ez az egyetlen ember, kinek irigye vagyok, nem mintha őt tartanám a világ legnagyobb írójának s azt hinném, hogy utána mindjárt én következem, hanem azért, mert az ő küldetése a legszebb, ő szerez valamennyi író közt a legtöbb jó kedvet, ő nevettet meg legtöbbeket. Ez a legszebb küldetés a földön: másokat földeríteni. Oh, ha most hét mennyország van, az Isten okvetlen még egyet fog teremteni, s e nyolcadikba majd Bozot helyezi, mint az emberiség legnagyobb jótevőjét, mulattatóját”.

Dickens legelső magyarra lefordított műve a Sketches by Boz (1836) című kötet egyik darabja volt, melyet Egy korhely halála címmel, 1838twist oliver elso kiadas 1.jpg őszén a Rajzolatok című pesti divatlap közölt. Első magyarul kiadott regénye, a Twist Olivér volt ez 1843-ban két fordításban is megjelent, az egyik a Külföldi Regénytár, a másik az Angol Regénytárca sorozatban. Ettől kezdve folyamatosan megtalálhatók művei a magyar könyvpiacon. A némafilm korszak végéig több mint száz Dickens kötet látott napvilágot Magyarországon. Legtöbbször a Twist Olivér és a Copperfield Dávid jelent meg magyarul, mindkettő több mint tíz kiadást ért meg ebben az időszakban.

Születésének századik évfordulóján Barabás Ábel a Keresztény Magvető 1912. februári számában emlékezett meg róla, regényeinek forradalmi szerepét méltatta, mert mint írja ezek szétfoszlatták a ködöt, mely az angliai állapotokat körülburkolta, s „az előkelő Anglia, ez a földi paradicsom, mint a nyomorúság, a képmutatás és álhumanizmus hazája áll a világ előtt. Az előkelők pirulva néznek maguk körül, kénytelenek észrevenni a nyomort, az éhséget, a kiáltó jogtalanságot, melyet eddig el tudtak leplezni a világ elől.” Ignotus a Nyugat hasábjain emlékezett meg Dickensről, akit a szeretet zsenijének nevezett. Halálának ötvenedik évfordulóján Zádor Jenő ugyancsak a Nyugat-ban azt emelte ki, hogy Dickens nemcsak szemlélője, de harcosa is volt a társadalmi küzdelmeknek.

 

Dickens és a film

Dickens művei a filmesek körében is népszerűek voltak. Már a némafilm korszakban több mint száz adaptáció készült regényeiből. Csak a Twist Olivér több mint tíz alkalommal került a vászonra 1930 előtt.

Eisenstein egy tanulmányában (Dickens, Griffith és mi) Dickens regényeiből vezeti le Griffith alkotói módszerét. Számos példán mutatja be Dickens módszerében, stílusában, látásmódjában a filmszerű elemeket.

„…Dickens elsősorban regényeinek csodálatos plaszticitása révén válik a film rokonává. Csodálatos vizualitásával. Optikájával. Dickens szereplői ugyanúgy plasztikusan láthatók és egy kissé felnagyítottak, mint a mozivászon mai hősei.”

A párhuzamos montázs technikáját Dickens regényeinek párhuzamos cselekményszerkezetéből vezeti le. Dickens filmszerűségét kutatva még „áttűnéseket” is felfedezett regényeiben.

Stefan Zweig Drei Meister: Balzac, Dickens, Dostojewski (1920) című könyvében Dickens rendkívül plasztikus megjelenítő erejét emeli ki:

„Dickensnél nem találunk határozatlan körvonalakat, pontosságra kényszerít, s nem enged képzeletünknek sok lehetőséget. Megjelenítő ereje az olvasó fantáziájának nem hagy szabad akaratot, szinte erőszakot tesz rajta. Állítsatok húsz rajzolóművészt könyvei elé s rajzoltassátok le velük Copperfield és a Pickwickek képeit, a képek valahogy hasonlítani fognak egymásra és megmagyarázhatatlan egyformaságban mutatnak vagy egy kövér urat fehér mellényben s a szemüveg mögül kitekintő jóságos szemekkel, vagy a Yarmontba vivő postakocsin egy csinos, szőke, félénk fiúcskát. […] semmi sem rejtőzhetett el szeme elől, s mint a jó fényképezőgép lencséje, a pillanat ezredrésze alatt „kapott el” egy kézmozdulatot, egy mozgást.”

A Twist Olivér magyar filmen

törzs lubinszky.jpeg

 Törzs Jenő és Lubinszky Tibor

A magyar filmváltozatot a világháborút követően, az első magyar proletárdiktatúra idején forgatták, amikor a szovjetorosz kormányt megelőzve államosították a magyar filmgyártást. A Tanácsköztársaság 133 napja alatt ambiciózus tervek születtek, de az idő rövidsége miatt nem sikerült gyökeresen új művészetpolitikát kidolgozni és érvényesíteni, s a valóságos eredmény nem több mint a forgatás alatt álló "polgári" filmek befejezése és néhány szociális kérdésekkel foglalkozó társadalmi dráma, művészi igényű irodalmi adaptáció és politikai propagandafilm. (A dada, Nantas, A pénz, Tegnap, Jön az öcsém stb.) Irodalmi presztízse de főként témája miatt e korszak kiemelkedő filmjei közé tartozik Dickens regényének filmfeldolgozása, a Twist Olivér, mely egy kisfiú szenvedéstörténetén keresztül leplezi le a XIX. század eleji angol társadalom igazságtalanságait, a társadalom perifériájára szorultakkal foglalkozó álszent állami intézmények kegyetlenségét, mely még a londoni alvilágén is túltesz.

A filmet 1919 nyarán kezdték el forgatni a Corvin filmgyárban és különböző budapesti helyszíneken. A Vörös Film augusztus 24-i száma arról számol be, hogy hamarosan elkészül a film. A befejezésére azonban csak a proletárdiktatúra bukása után került sor. A Színházi Élet 1919 szeptember 7-i száma még felvételekről tudósít. A premiert 1919 szeptember 22-én az Uránia moziban és a Mozgókép Otthonban tartották. A Mozihét kritikusa Váczi Dezső elsősorban a forgatókönyvet dicséri: „Vajda László filmdramaturgi zsenije ezt a témát is páratlan filmszerű biztonsággal ültette át a vászon számára.” [(v. d.): Twist Olivér. In: Mozihét, 1919/14] Az irodalmi művek filmadaptációinak készítői ebben az időszakban, különösen a magyar klasszikusok esetében hűségesen ragaszkodtak az eredeti műhöz. Legalábbis a néhány fennmaradt irodalmi adaptáció (pl. Jókai Mór: Mire megvénülünk /1916. r: ifj. Uher Ödön/, Jókai Mór: Aranyember /1918. r: Korda Sándor/, Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk /1924. r: Balogh Béla) elemzése során azt tapasztalhattuk, hogy aprólékos precizitással igyekeztek filmre vinni az eredeti mű minden fontos mozzanatát. A Twist Olivér Belgrádból nemrég előkerült, sajnos eléggé hiányos kópiája azonban ennek épp az ellenkezőjéről tanúskodik. Dickens regényének bonyolult, sok szálon futó cselekménye Vajda László forgatókönyvében jelentős leegyszerűsítésen és átalakításon esett át.

Míg a regény Twist Olivér sorsát a születése pillanatától kíséri végig, a film mindössze egy hónapot mutat be, az 1827. augusztus 27 és szeptember 27 közötti időszakot. Olivért azon a napon ismeri meg a néző, amikor Londonban, két dörzsölt zsebtolvaj, Charley Bates és Jack Dawkins (Artful Dodger) társaságában első alkalommal megy az utcára. Ugyanezen a napon látja meg Olivért féltestvére, Monks, s fog gyanút, hogy a kisfiú valószínűleg az öccse, és vetélytársa apai örökségének megszerzésében. Olivér csak akkor jön rá, hogy tulajdonképpen egy rablóbandába került mikor Bates és Dawkins a szeme láttára meglop egy gyanútlan öregurat. Társai tettéért őt tartóztatják le, s viszik a rendőrbíró elé, ahol végül a könyvkereskedő bizonyítja ártatlanságát, és a kizsebelt öregúr a házába fogadja. A gyermek korábbi életének mozzanatait, születését, anyja halálát, szenvedéseit a dologházban, első napjait Fagin tanyáján rémálmok, saját és más szereplők visszaemlékezései során rövid flash back-ek mutatják be.

A film időbeli korlátai miatt, és a könnyebb áttekinthetőség érdekében Vajda László számos átalakítást végzett a történeten, minek következtében a filmváltozatban háttérbe szorult az árva kisfiú szenvedéstörténete, s az apai örökség megszerzése körül bonyolódó krimiszerű cselekmény került a középpontba. Míg a regényben Monks csak a történet második felében bukkan fel és a közte és Twist Olivér közötti örökösödési konfliktus csak ekkor kezd kibontakozni, és csak a regény utolsó fejezeteiben derül ki az igazság, a filmváltozatban Monks már az első képsorokban megjelenik, s egy bírósági iratból a film elején megtudja a néző, hogy csak abban az esetben juthat hozzá örökségéhez, ha apjának Fleming Ágnestől született gyermeke (Twist Olivér) nem jelenik meg a bíróságon 1827. szeptember 27-én, vagy ha ez a gyermek olyan életet él, amellyel szégyent hozott a nevére.

A tömörítés során Vajda a regény cselekményének több szálát és több alakját is összevonta. Néhány filmjelenet a regény több eseményének elemeiből állt össze. Ilyen az újsághirdetés és az Olivér származásával kapcsolatos bizonyítékok átadása. Az újsághirdetést a regényben Brownlow adja fel, hogy az eltűnt Olivér nyomára bukkanjon. A filmváltozatban az újsághirdetést Monks jelenteti meg, hogy a gyermek láttán felébredt gyanúját tisztázza. Az újsághirdetésre a regényben, és a filmben is Bumble úr jelentkezik, aki a regény 17. fejezetében Olivért álnok, hálátlan, rossz akaratú gyerekként jellemzi, a filmben viszont Olivér származásának bizonyítékait adja át Monksnak egy folyóparti házban, mely jelenet a regény 38. fejezetében olvasható, csak ott nem hirdetés útján jön létre a találkozó, s ezen Mrs. Bumble is jelen van. A filmben Leeford arcképét tartalmazó medál és Leeford által Fleming Ágnesnek írott levél kerül átadásra, a regényben egy aranylánc és egy gyűrű, melyben Ágnes név és Twist Olivér születését egy évvel megelőző dátum van bevésve. A bizonyítékokat Monks mind a regényben, mind a filmben egy csapóajtón át az örvénylő folyóba dobja. A regényben ezzel eltűnik Olivér származásának minden bizonyítéka, a filmben azonban Brownlow tulajdonában van Leeford végrendelete.

A tömörítési technikát a regényalakok esetében is alkalmazták, Mrs. Bumble alakját Mrs. Corney és Lucy (Olivér anyjának halálos ágyánál szolgálatot teljesítő ápolónő) alakjából gyúrták össze. A tömörítés miatt kimaradtak a magyar filmváltozatból bizonyos események: így például nem szerepel benne a Chertsey-i betörés Mrs. Maylie házába, így maga Mrs. Maylie és házanépe, valamint a falusi nyaralásuk története is kimarad a filmből. Viszont Rose alakjáról nem mondtak le, ugyanis Mr. Brownlow idős házvezetőnője, Mrs. Bedwin mellett a filmben egy fiatal nő is ápolja az izgalmakba belebetegedett kisfiút, aki a korabeli sajtóban megjelent szereposztás szerint Rose névre hallgat. A Chertsey-i betörést a film egy másik betöréssel helyettesíti. Ezt Monks kérésére Fagin szervezi Brownlow Pentonville-i házába, ahonnan Leeford végrendeletét akarják elrabolni. (Mint tudjuk a regényben ez a végrendelet ekkor már nem is létezik, mivel azt Monks anyja elégette rögtön a férje halála után.) Sajnos a fennmaradt kópia, melynek 4. és 5. tekercse elveszett, nem tartalmazza ezt a betörési jelenetet, csak egy korabeli tartalomismertetőből derül ki, hogy hasonlóan zajlott le, mint a regényben a Chertsey-i.

Monks nagy rémületére azt is megtudja, hogy apja írott végrendeletet hagyott hátra, melyet Brownlow úr őriz. Megbízza Fagint, hogy szerezze meg a végzetes írást. Fagin Sikest béreli fel a lopással, aki Olivért, mint legkisebb gyermeket viszi magával, hogy a villa kis ablakán bemászva, legyen segítségére a betörésben. A gyermek kétségbeesetten könyörög, hogy ne kelljen bűntársává válnia, de Sikes pisztollyal és veréssel kényszeríti rá. A bűntény mégsem sikerül, a házbeliek puskát ragadnak, és megsebesítik az ablakon bemászó fiút. Sikes elmenekül, és a gyermek ismét Brownlowék házába kerül.”

Ugyancsak a korabeli tartalomleírásból tudjuk, hogy eredetileg benne volt, s csak az idők során veszett el a filmből a történet drámai csúcspontja, Nancy meggyilkolása is.

Monks értesül a történtekről, dühében leleplezi titkát Fagin előtt: vissza kell szerezni a gyermeket minden áron – élve vagy halva. Náncsi (sic!) véletlenül meghallja, minő veszedelem fenyegeti Olivért, Felkeresi Brownlowékat, és elárulja a rettenetes tervet. Fagin tudomást szerez az árulásról és megparancsolja Sikesnek, hogy ölje meg kedvesét. A gyilkosság véget vet a banda garázdálkodásának.”

A fennmaradt 6. tekercsben látható Sikes menekülése és halála. Hatásos a meggyilkolt lány látomásától gyötört férfi bemutatása, de regénybeli tömegjelenetek, melyekben a gyilkosságon felháborodott londoniak üldözőbe veszik a bűnös férfit, talán költségvetési okok miatt nem szerepelnek a magyar filmváltozatban.

A leegyszerűsített cselekményű filmnek jóval kevesebb szereplője van, mint a regénynek, de a főszereplőt bajba sodró és a segítő mellékalakok arányát a film megtartotta, a regényben és a filmben is kétszer annyi a gonosz szereplők száma, mint a jószívűeké. A tömörítés következtében felére csökkent a helyszínek száma is. És természetesen Budapesten nem lehetett igazán hiteles londoni miliőket találni, arra pedig, hogy stúdióban felépítsenek londoni utcákat, sikátorokat, nem volt elég a költségkeret. A London külvárosában játszódó jeleneteket, a Tabán (ma már nem létező) utcáin és Óbudán forgatták. Azt a jelenetet, amikor Sikes felmászik a tetőre, valahol a Keleti pályaudvar környékén vehették fel, mert a távoli háttérben a Szépművészeti Múzeum impozáns épülete látható. Bár hiteleseknek nem nevezetjük ezeket a helyszíneket, azt nem tagadhatjuk, hogy hangulatos keretet adnak a történetnek.

 

A magyar filmváltozat alkotói

garas.jpgA filmet Garas Márton (1885-1930) rendezte. Pályáját színészként kezdte. Néhány évig a Magyar Színházban lépett fel, majd Berlinbe ment. 1911-ben Reinhardtnál és a Königlisches Schauspielhausban játszott. Ez idő alatt szerezte filmkészítéssel kapcsolatos tapasztalatait, s mikor 1915-ben hazatért, Janovics Jenő a kolozsvári filmgyártás megalapítója szerződtette, s rögtön rendezői feladatot bízott rá. Nyolc filmet készített Janovics stúdiójában. Legemlékezetesebb közülük a Tetemrehívás (1915), mely a magyar filmtörténet első ballada-feldolgozása. Garas 1916 őszétől Budapesten, az Astra filmgyárban folytatta filmrendezői karrierjét. Itt készítette el Rákosi Viktor Elnémult harangok majd Upton Sinclair Elítélt című regényének sikeres filmváltozatát. Ezt követően az Uher filmgyárban dolgozott, itt elsősorban kortárs magyar szerzők műveit filmesítette meg /Bródy Sándor: Hófehérke (1916), Ambrus Zoltán: A gyanú (1917)/. 1917-ben a Hungária filmgyárnál állapodott meg, ahol szintén elsősorban irodalmi adaptációkat rendezett /Három hét (Elinor Glyn regényéből, 1917-ben), A szerető (Bródy Sándor szindarabjából, 1918-ban), Táncosnő (Lengyel Menyhért színdarabjából, 1918-ban), Karenina Anna (Lev Tolsztoj regényéből, 1918-ban) stb./. Ezekben a korszak kiemelkedő színésznőit szerepeltette (Fedák Sári, Leopoldine Konstantine, Varsányi Irén). 1919-ben a Tanácsköztársaság idején került a Corvin filmgyárhoz, ahol első munkája a Twist Olivér magyar filmváltozata volt. Korda Sándor távozása után a Corvin főrendezője lett. Elődje nyomdokain haladva magyar klasszikusokat, többek között Jókai regényeit filmesítette meg /Lélekidomár (1919), Névtelen vár (1920)/. A tízes évek végén, a húszas évek elején filmeseink még próbálták felvenni a versenyt, a magyar mozikat elárasztó amerikai filmekkel. Garas Márton is szakított az „irodalmi film” hagyományával és Radó Antal eredeti film szüzséiből amerikaias kalandorfilmeket készített (Little Fox, 1920; Hétszázéves szerelem, 1921; New-York expressz kábel, 1921). Már 1921-ben mutatkoztak a magyar filmgyártás válságának első jelei, s a filmgyártás hamarosan mélypontra jutott, játékfilmek alig készültek. Garas Márton Németországba ment, ahol jó kapcsolatai voltak. Azonban úgy tűnik, ott sem találta meg a számítását, nagyszabású történelmi filmje (Kolumbusz Kristóf, 1923) után több film rendezésére nem kapott lehetőséget. Hazatért Magyarországra, Budapesten halt meg.

A film forgatókönyvírója Vajda László (1878-1933) vidéki színészként kezdte pályáját, majd újságíróként a Tolnai Világlapjánál és a Színházi Élet című lapnál dolgozott. 1908-tól a Magyar Színház rendezője, majd főrendezője és művészeti igazgatója volt. Az I. világháború évei alatt kapcsolódott be a magyar filmgyártásba. Előbb Kertész Mihály filmjeiben dolgozott a Phönix filmgyárban, majd a Corvin filmgyár dramaturgja lett, s számos Korda filmben közreműködött. A kortárs és klasszikus irodalmi művek filmre alkalmazása mellett számos eredeti filmforgatókönyvet is írt. 1922 - 1933 között Bécsben és Berlinben élt, az első években Kertész mellett dolgozott a Sascha filmgyárban, majd G. W. Pabst munkatársa lett. Európa-hírű szakember volt, számos nagy sikerű film fűződik a nevéhez.

 

javitott eiben.jpegA film operatőre, Eiben István (1902-1958) 14 éves korától működött a filmszakmában. Első önálló operatőri munkája 1917-ben Kertész Mihály Tavasz a télben című filmjében volt. Ezt követően több mint 150 filmet fotografált. Hamarosan nemzetközileg elismert szakemberré vált. Pályája során több, később világhírű rendezővel (Korda Sándor, Fejős Pál, Bolváry Géza, Baky József stb) dolgozott együtt.1929-től a Hunnia filmgyár állandó operatőre, a glamúr-stílus mestere, akit Joe Pasternak, az Esther Williams-filmek későbbi producere, 1934-ben "a világ egyik legnagyobb operatőrének" nevez. A negyvenes évek elején német filmekben is dolgozott (Karneval der Liebe, 1943, Maske in blau, 1943). 1952-től haláláig a Színművészeti Főiskola tanára volt.

 

markus.jpegA film díszlettervezője Márkus László (1882-1948) sokoldalú művészegyéniség volt: újságíró, kritikus, színházi szakíró, drámaíró, díszlet- és jelmeztervező, színházi- és filmrendező, színigazgató és főiskolai tanár egy személyben. 1902 és 1948 között mintegy félszáz folyóiratban, napi és hetilapban publikált. Írásai több mint ezer oldalt tesznek ki. Művészeti kritikái, színházesztétikai írásai különösen színvonalasak. A Thalia Társasághoz tartozott. 1907-től a Magyar Színház rendezője, 1913-tól a Király Színház és a Magyar Színház szcenikai felügyelője. A filmgyártásba 1917-ben díszlettervezőként kapcsolódott be, később forgatókönyvíróként és rendezőként is dolgozott. Márkus László készítette – a később világhírűvé vált filmrendező, Korda Sándor által forgatott –, Az aranyember (1918) dekoratív díszleteit. Márkus a Tanácsköztársaság idején elvállalta a filmipar művészeti vezetését, ezért a kommün összeomlását követően egy időre háttérbe szorult a művészeti életben.

Oliver könyörög.jpegTwist Olivér szerepét a korszak legnépszerűbb magyar gyereksztárja Lubinszky Tibor (1909-1956) alakította. Lubinszky két és féléves korában, színpadon lépett föl először. Négyéves volt, amikor az első gyerekeknek szánt magyar filmben, a Drágfy Veron (1913. rendező: Rónai Dénes) című három felvonásos mesedrámában először kamera elé állt. A Drágfy Veron után számos kisebb epizódszerep következett. (A tűz, Az érdekházasság, Ősember). Első igazi filmfőszerepét Frances Eliza Burnett bestsellerének (A kis lord / Little Lord Fauntleroy - 1886) magyar filmváltozatában játszotta. Lubinszky tökéletesen megfelelt a viktoriánus kor gyerekideáljának, hitelesen alakította a szeretetreméltó, melegszívű, derűs, szófogadó, illedelmes, ugyanakkor virgonc kisfiút, aki mindenkit levesz a lábáról, s helyreállítja a családjában megbomlott harmóniát. A kis lord sikere után nehezebb feladat várt rá, a sors hányattatásainak, az emberi gonoszságnak kiszolgáltatott, árva gyermek, Twist Olivér szerepe. A kis Lubinszky Tibor nem sápadt és sovány amilyennek Dickens lefesti hősét, hanem a századforduló pufók angyalkaszerű szépségideálját testesíti meg. Ugyanakkor van valami sajátos búskomor kifejezés is az arcában, ami mégis alkalmassá teszi a szerep eljátszására.

A magyar Twist Olivért Európa több országában forgalmazták, s Lubinszky alakítása valószínűleg megtetszett Richard Oswald német rendezőnek is, mert őt szerződtette az 1920-ban készülő német adaptáció főszerepére (Die Geheimnisse von London - Die Tragödie eines Kindes). Dickens hősének következő megszemélyesítője 1922-ben a korszak legnépszerűbb gyereksztárja, Jackie Coogan, aki valamennyi magyar gyereksztár mércéje volt ezekben az években. Lubinszky Tibor sem tudta kikerülni a vele való összehasonlítást. A korabeli sajtóban gyakran „magyar Jackie Coogan”-ként emlegetik.

Lubinszkyt a Twist Olivér német változatának sikere után a Sascha filmgyár szerződtette. Mark Twain Koldus és királyfi című regényének Korda Sándor által rendezett filmváltozatában (Prinz und Bettelknabe 1920) a koldus és a királyfi kettős szerepét játszotta. A film világsikert aratott, Európa több országában bemutatták, sőt még az USÁ-ban is sikerrel játszották. Az amerikai kritikák Jackie Coogan vetélytársát látták Lubinszky Tiborban, akit Tibi Lubin néven emlegettek, s lengyelnek tartották:

Jackie Coogannak, aki oly sokáig uralkodott, mint gyerek moziszínész, riválisa akadt, aki, ha nem lesz óvatos, el fogja lopni a babérjait. A „Koldus és királyfi,” Mark Twain halhatatlan története, amelyet hétfőn mutat be a Pathé, a legkiválóbb lehetőség a Jackienál kicsit idősebb lengyel fiú, Tibi Lubin géniuszának. Tibi kettős szerepet játszik, VI. Edward herceg szerepét, és a koldust, a tolvaj fiát. A kisfiúnak fiatal kora ellenére sikerült közvetíteni az érzelmek figyelemreméltó mélységét. Nem az ő hibája, hogy megnyerőbb a koldus fiú szerepében, akinek egyetlen gondja a kínzó éhség és a kegyetlen apa.” [Polish Rival to Jackie Coogan. Wonderful Child Actor in a Dual Role. In: Daily Express, 10 August, 1922]

oliver.jpg

Az amerikai Twist Olivér, Jackie Coogan

A Koldus és királyfi világsikere megalapozta Lubinszky Tibor nemzetközi karrierjét. Több német és osztrák film gyerekfőszerepét osztották rá (Das Rätsel der Gertie Sering 1921, Dauphin 1922), s jónéhány film (Herren der Meere 1922, Die Tragödie eines verschollenen Fürstensohnes 1922, Revanche 1922, Lucrezia Borgia 1922) kisebb gyerekszerepét játszotta el világhírű sztárok (Maria Palma, Várkonyi Mihály, Lukács Pál, Paul Wegenerrel, Harry Liedke, Conrad Veidt, Henny Porten, stb.) társaságában. A Lucrecia Borgia című filmben, egy apród szerepében eljátszott filmi halállal, fejeződött be nemzetközi karrierje. A húszas évek közepén Lubinszky Tibor kiöregedett a gyerekszerepekből. Már nem vonzó a filmesek számára, s nem szerepeltetik többé. A korabeli lapokban is téma a magyar gyereksztár sorsa: „Lubinszky Tibort utolérte a csodagyerek fátuma, egészen addig, amíg jól állt neki a matrózgallér, bubihaj és a rövid nadrág, kaptak utána, még Berlinbe is hívták filmezni. Egyszerre aztán nem törődött vele senki. Most droguista-inas az István úton.” [Stób Zoltán: Lubinszky Tibor, aki 64 filmen játszott, kiöregedett a csodagyerekségből és droguistainas lett az István-uton. In: Színházi Élet, 1926/29]

Monks.jpegA vad, szúrós, de ugyanakkor gyanakvó tekintetű, hatalmas köpenybe burkolózó, egzaltált, epilepsziás fiatalember, Monks szerepét a magyar színházi világ egyik legkiemelkedőbb színészegyénisége, Törzs Jenő (1887-1946) alakította lenyűgöző szuggesztivitással. Törzs 1907-ben a Thália Társaság Ibsen-, Heijermans-, Gorkij-előadásain tűnt fel új, bensőséges játékstílusával. Hamlet alakítása pályájának kimagasló csúcsa, mely országos ismertséget hozott számára. Alakításait tudatos mértéktartás, mély átélő képesség jellemezte. A négy évtizedet felölelő pályáján mintegy kétszázötven szerepet játszott el nagy sikerrel. Klasszikus drámák hősszerepei, társadalmi drámák és vígjátékok hódító, elegáns figurái mellett szívesen vállalt karakter szerepeket. A magyar játékfilmgyártás legelső próbálkozásaitól kezdve a harmincas évek közepéig számos magyar film főszerepét játszotta el.

Az aszott képű, ápolatlan gonosz öregember, Fagin alakítója Z. Molnár László (1883-1956) szikár megjelenésével, száraz humorával korának egyik legjelesebb karakterszínésze volt.

       lon chaney.jpeg    Lon Chaney az amerikai változat Faginja

zmolnar_1.jpeg

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Z.Molnár László a magyar változatban

 

 

 

 

 

 

 

A jóságos angol úriember, Mr. Brownlow Fenyvessy Emil (1859-1924) alakításában elevenedik meg. Fenyvesi közel harminc évig volt a Vígszínház társulatának vezető színésze, a könnyed komédiák elegáns világfia. Első filmszerepeit a színház mellett 1912-ben létrejött első magyar játékfilmgyár, a Hunnia Biográf filmjeiben kapta, 1923-ig 35 magyar filmben játszott. 1924-ben Korda Bécsi filmjében Tragödie im Hause Habsburg kapott szerepet.

fenyvesi2.jpeg

Mr. Bumble önelégült, álszent alakját Hajdu József (1884-1932) a Nemzeti Színház jellemszínésze formálta meg. 1916-ban Korda Sándor Nagymama című filmjében állt először kamera elé, ettől kezdve rendszeresen szerepeltették, többnyire humoros és intrikus figurákat formált meg.

A durva, indulatos Sikes alakját Szőreghy Gyula (1883-1943) alakítja, aki 1913-tól aktív résztvevője a filmszakmának. Elsősorban színészként ismert, összesen 128 filmben játszott. 1918-tól a Corvin-filmgyár gazdasági vezetője. A Tanácsköztársaság alatt a Vörös Riport Film munkatársa. A tízes évek egyik legtöbbet foglalkoztatott magyar filmszínésze. A 20-as évek derekától, majd egy évtizedig Berlinben, német filmekben szerepelt. 1935-től ismét magyar produkciók fanyar humorú epizodistája. A filmszereplés mellett a Magyar Film Iroda munkatársaként kultúr- és oktatófilmeket rendezett.

sikes szobája.jpeg

Almássy Sári, Z. Molnár László, Szőreghy Gyula

Fagin bandájának fiatal tolvaját, pontosan nehéz megmondani, hogy Charley Batest vagy Jack Dawkins alakját Verebes Ernő (1902-1971) játszotta. Pályáját 1915-ben gyerekszínészként kezdte. 1924–1934 között Berlinben filmezett. Hazatérése után a Budai Színkörben, a Fővárosi Operettszínházban, a Városi Színházban, a Royal Revüszínházban táncoskomikus, s emellett magyar filmvígjátékokban szerepel. 1938 körül az USA-ba költözött, ahol epizodistaként folytatta filmszínészi pályáját. Összesen 136 filmben szerepelt.

Oliver_Twist_H_010_72.jpgAlmássy Sári, Z. Molnár László

Almássy Sári alakította Nancy, vagy ahogy a magyar változatban nevezik, Náncsi szerepét. Életrajzát nem ismerjük, csak annyit tudunk róla, hogy a Magyar Királyi Operaház balettáncosa volt. A film számára Garas Márton fedezte fel, aki 1916-ban, a Hófehérke című filmjében a második női főszerepet osztotta rá. Ettől kezdve 1920-ig szinte minden Garas film főcímében találkozhatunk a nevével. Első főszerepét a Barbárok című 1918-as filmben játszotta. Ezt követően a Névtelen vár (1919) és a Sárga árnyék (1920) című filmekben játszott főszerepet. 1920 után nem szerepelt többé filmen. A Digitális képkönyvtárban közzétett fénykép tanúsága szerint szerepelt a Diótörő című Csajkovszkíj balett Operaházi premierjén, 1927. december 21-én.

 

Szólj hozzá!

Címkék: Twist Olivér Garas Márton Lubinszky Tibor Törzs Jenő Z. Molnár László Eiben István Vajda László Márkus László Jackie Coogan Lon Chaney Hajdu József Verebes Ernő Szőreghy Gyula Almássy Sári Stefan Zweig Eisenstein Dickens Pordenonei Némafilm Fesztivál Fenyvessy Emil

Bolváry Géza budapesti pályakezdése II.

2012.08.05. 16:37 :: balogh gyongyi

 

Bolváry Géza és Mattyasovszky Ilona filmszínészképző iskolája

Bolváry Géza első filmjével, A kétarcú asszonnyal  egy csapásra a legjobb magyar rendezők közé emelkedett.

„Tempós, amerikai stílusú, finom apróságokkal és kedves epizódokkal tarkított rendezése, nagy intelligenciája, technikai tudása, kitűnő ízlése és festői meglátása, nagy jövő elé állítják a fiatal művészt.” – írja róla a Képes Mozivilág. [1920/46. 14. p.]

A tehetséges fiatalember, aki már kezdetektől nagy érdeklődést tanúsított a filmgyártás technikai és elméleti kérdései iránt, s a tapasztalatai során szerzett ismereteit a korabeli szakirodalom tanulmányozásával folyamatosan tovább bővítette, nem elégedett meg azzal, hogy magát képezte, a filmes szaklapokban megjelenő ismeretterjesztő írásaiban adta tovább mindazt, amit megtudott a filmszakmáról. Majd 1921-ben Mattyasovszky Ilonával, (akit hamarosan feleségül vett) filmszínészképző iskolát nyitott a színésznő Rózsa utca 38/b sz. alatti lakásában.
Az iskola célja, hogy a filmezés alapismereteit átadja a leendő filmszínészeknek. Bolváry Filmszínészcímmel írott tankönyvében foglalta össze a filmkészítés sajátosságait, a forgatókönyvírástól a laboratóriumi eljárásokig, melyek a hagyományos színházi színészekétől eltérővé tették a filmszínészek munkáját. Ezek közül ebben a korban, amikor még csak némafilmek készültek, talán az volt a legfontosabb, hogy a filmszínész a beszédet, mint kifejező eszközt teljesen nélkülözte.

„A filmszínész legkifejezőbb eszköze tehát a mimika és a mozgás, az érzéseknek és indulatoknak természetes kifejezése.” Vallja Bolváry, aki arra törekedett, hogy iskolájában teatralitástól mentes, természetes filmszínészi játékra tanítsa növendékeit. A filmgyártás ekkorra már túljutott a gyermekkorán, amikor még a kamera szinte kizárólag totálképekben rögzítette a jeleneteket, a húszas évek elején a rendezők egyre gyakrabban alkalmaztak premier plánt, melyet Bolváry fontos kifejező eszköznek tartott: „a fej, ill. arc közelfelvétele, a legfinomabb idegjátékot kívánja meg. Ilyen közelfelvételek a fontos lelki momentumok, érzések aláhúzására és kiemelésére szolgálnak. […] A filmszínész érzelmeinek leghűbb tükre, a szem.  A szem minden érzelmet kifejez és megérthetővé tesz, tud kacagni, bánkódni, vádolni, gyűlölni, kérni, a legkisebb nuance-ot is visszaadja. Premier-plannál a szemre kell a fősulyt helyeznünk.” –írja tankönyvében. [Bolváry Géza: A filmszínész. Budapest, 1921. 41.,43. p].

Mattyasovszky.jpg

Mattyasovszky Ilona, a nagy tapasztalatokkal rendelkező filmszínésznő az iskola speciális szem- és arcjáték tanára egy 1922-ben készült interjú során „lelkesedéssel beszél iskolájáról, növendékeiről és boldog, hogy minél több filmstart engedhet ki iskolájából. Minden évben kerül ki néhány filmstar, akik már külföldön nemcsak, hogy szerződést kaptak, hanem mint főszereplők nagy sikert arattak.” [Színházi Világ, 1922/48. 13-14. p.]

Az iskola világhírűvé vált növendéke: Bánky Vilma

A Práter utcai rendőrőrmester leánya, eredeti nevén Koncsics Vilma, aki a kereskedelmi iskola elvégzése után tisztviselőként dolgozott, egy nap beiratkozott Bolváry Géza és Mattyasovszky Ilona filmszínészképző iskolájába. Tehetségére felfigyelt Bolváry Géza és következő filmjében, a Tavaszi szerelem-ben már szerepelteti a frissen végzett fiatal filmszínésznőt. A filmből csak néhány másodpercnyi töredék és a Bánky Vilmával készült próbafelvételek maradtak fenn.

A Tavaszi szerelem epizódszerepe után rendkívül gyorsan ível felfelé Bánky Vilma karrierje. A Vita Nova, a Veszélyben a pokol és a Galathea című Balogh Béla filmekben már főszerepet kapott. 1922-től pedig külföldön dolgozik. Neves német, osztrák és francia rendezők (Max Neufeld, Jacques Feyder, Carl Boese) filmjeiben szerepel, híres színészek társaságában, többek között Max Linder és Hans Albers partnere.
1925-ben egy Budapesten készülő német film forgatásakor találkozik Samuel Goldwynnal, aki szerződést ajánl neki az MGM-nél. A magyar filmszínésznő tehát Hollywoodba megy, ahol Goldwyn hatalmas reklámhadjárata és első filmjének hatalmas sikere egycsapásra a világ egyik legnépszerűbb sztárjává teszi.

Son of the Sheik.jpg

Bolváry második filmje, a Tavaszi szerelem

„Hangulatos, finom történet volt, amelyben különösen kifejezésre jutott a képszerűség. Bolváry nemcsak a cselekmény érdekes vezetésére gondolt, hanem arra is, hogy ezt a cselekményt minél szebb és a film hangulatának megfelelő miljőben vigye előre. Amikor ennek a filmnek a felvételeit vezette, alighanem életrekelt benne a festő, mert a kiválasztott tájak, a hangulatos beállítások, mind igazi művészre vallottak.” – írja a filmről Pánczél Lajos. [Filmkultúra, 1928/2. május 20.]

A történet egy érett szépasszony, Lea Bard utolsó nagy fellángolásáról szól. Lea, az ünnepelt színésznő jómódban, dicsőségben él, mégis boldogtalan.Unja barátját, a dúsgazdag Patrick Moore-t, aki mellett magányosnak érzi magát.

tavasziszerelem5a.jpg

Lea szerepét Mattyasovszky Ilona alakította.

Egy napon virágos fák között találkozik Henry Walddal, az ifjú költővel. Henry nyomorban él, mert a szerkesztők, kiadók visszautasítják műveit, de bizakodva néz a jövő elé. 

tavaszi_szerelem2.jpg

                                       A fiatal költő szerepét Uray Tivadar játszotta

A találkozás fellobbantja Leában az utolsó nagy szerelmet, a fiatalember kedvese lesz, minden figyelmét neki szenteli, karrierjét egyengeti.

tavaszi_szerelem005.jpg
Mattyasovszky Ilona, Uray Tivadar

Moore nem nyugszik bele, hogy az asszony elhagyta, kikényszerít egy utolsó találkozást. Henry kihallgatja beszélgetésüket, s mikor megtudja, hogy Lea két évig Moore szeretője volt, előveszi revolverét és öngyilkosságot akar elkövetni. Lea ebben a pillanatban lép be a szobába, hirtelen mozdulattal félrecsapja a revolvert, s a golyó véletlenül Moore-t sebesíti meg.

tavaszi_szerelem3.jpg

Fenyvesi Emil, Uray Tivadar, Mattyasovszky Ilona

A baleset után Lea kénytelen visszatérni a lábadozó milliomoshoz, mert az megfenyegeti, hogy máskülönben feljelenti Henryt szándékos emberölésért.

tavasziszerelem4a-JAV.jpg

A milliomos szerepében Fenyvesi Emil, a Vígszínház művésze

A magára maradt fiatalember befejezi színművét, melyet Lea közbenjárására a Nemzeti Színház tűz műsorára. A darab sikert arat, Henryből egy csapásra híres ember lesz. Moore orvosa, Dr. Gilf rábeszélésére végül visszaadja Lea szabadságát. A boldog asszony repesve rohan szerelméhez, de a fiatal költőt egy hamvas ifjú lány, Vivian karjában találja.

tavasziszerelem1b.jpg

Uray Tivadar és a későbbi világsztár, Bánky Vilma, aki ebben a filmben állt először kamera elé

Lea Bard, az érett színésznő és Henry Wald, a fiatal költő szerelme Mattyasovszky és Bolváry kapcsolatát idézi. Mattyasovszky idősebb, tapasztaltabb Bolvárynál, filmes karrierjét hat évvel korábban kezdte. Már 1913-ban, az egyik első magyar némafilmben a Drághfy Veron-ban főszerepet játszott, s mikor 1919-ben Bolváry először állt a kamerák elé, akkor ő már az egyik legtöbbet foglalkoztatott, nemzetközileg is ismert magyar filmszínésznő volt, mintegy harminc filmszereppel a háta mögött. Kezdetben ő egyengette a fiatal rendező pályáját itthon és később Münchenben is. Később azonban Bolváry pályája ívelt magasabbra, de ellentétben filmjük hőseinek szerelmével, Bolváry és Mattyasovszky házaspár kapcsolata nem bomlott fel, hanem egészen a színésznő 1943-ban bekövetkezett korai és váratlan haláláig tartott.

zichy Bolváry kastély_4.JPG

Zichy-Bolváry kúria, Aba (Molnár Zoltán felvétele)

Az 1930-as évek közepén megvásárolták Abán a Zichy-család klasszicista stílusban építtetett kúriáját és a hozzá tartozó birtokot, ahol a környékbeliek visszaemlékezései szerint sikeres gazdálkodást folytattak, állatokat tenyésztettek, ménesük volt, híres volt a bolgárkertészetük, ahol növénytermesztési kísérletek is folytak.  Mattyasovszky Ilona különösen sokat tartózkodott az abai birtokon és tevékeny részt vállalt a gazdaság vezetésében.  


A Tavaszi szerelem készülésének kulisszatitkai

Bolváry Géza filmszínész iskolájának tankönyve bepillantást nyújt a Tavaszi szerelem készülésének kulisszatitkaiba, részleteket közöl a film forgatókönyvéből. Baloldalon a képközi feliratok szövegét olvashatjuk, jobboldalon pedig azt, hogy mit látunk a képen.

 bolvary_fkonyv.jpg

Szólj hozzá!

Címkék: Címkék

Előkerült a „Vörösbegy” egy másodpercnyi töredéke

2012.06.21. 15:46 :: balogh gyongyi

A napokban a Filmintézet raktárának rendezése közben egy rövidke, eddig azonosítatlan filmszalag, pontosan 22 filmkocka került elő egy elveszett magyar némafilmből, az 1920-ban készült „Vörösbegy”-ből.

kepkonyvtar_84629_102706_Vörösbegy.jpg

Moly Tamás népszerű detektív-regényének eredetileg 2600 méter hosszú filmváltozatát, 1921 februárjában, a Corso moziban mutatták be nagy sikerrel.

Moly Tamás (1875-1957) pályáját újságíróként kezdte, évekig Párizsban és Berlinben élt, majd amikor a század első éveiben hazatért, színházi szakemberként tevékenykedett. Szépíróként az 1910-es években, a Nyugatban tűnt fel novelláival, később több kötete is megjelent. Jöttment című elbeszélését (Nyugat, 1917. 22. szám) kortársai, Földi Mihály, Füst Milán, Hamvas Béla és Szini Gyula remekműnek tartották.

1918-ban azonban váratlanul átváltott ponyvaregények írására. Szini Gyula, akinek  nem voltak előítéletei a bűnügyi regényekkel szemben, kritikájában lelkesen üdvözölte ezt a fordulatot: „Conan Doyle, Maurice Leblanc, G. K. Chesterton és mások megmutatták, hogy fantáziadús és értékesebb író is fölveheti poggyászába a szenzáció műfaját. A dreadful pennyből - ahogy az angolok nevezik a bűnügyi és kalandor históriákat - aranyat is lehet csinálni, még pedig irodalmilag is értékes aranyat.” /Nyugat, 1920. 11-12. sz./  És valóban, Moly Tamás filozofikus iróniája, elmés fordulatai, plasztikus jellemábrázolása kiemelték a ponyvaregények sorából nagy sikerű Vörösbegy-sorozatát, melynek hőse egy különleges átváltozó képességgel rendelkező szélhámos. Az első kötetről Schöpflin Aladár írt kritikát. Moly regényét az Arsene Lupin tipusú regények közé sorolja, melyek abban különböznek a Sherlock Holmes típusú regényektől,  "hogy nem a nyomozó detektív éles elméjét, csodálatos megfigyelését és mindenki eszén túljáró leleményességét ragyogtatja, hanem a bűntettest teszi az érdeklődés központjába, az ő bujkálásában a detektívek elől van a ravaszság, az ügyesség és a csúfolódás fölénye s a rendőrség emberei meglehetősen alul kerülnek.” [Nyugat, 1918/18.]

Az 1920-ban készült filmváltozat Moly kalandorregény sorozatának Álarcos játék alcímen megjelent első részét dolgozza fel. A történet hőse Vörösbegy (Csortos Gyula), a vörös hajú, üvegszemű, szellemességéről és ügyességéről híres szélhámos, aki a rendőrséget orránál fogva vezeti és a legbravúrosabb bűntetteket követi el puszta szórakozásból. Első sikeres akciója, hogy fényes nappal, pénztárfizetési napon kirabolja az Országos Bankot. Ügyfélként jelenik meg a helyszínen, és beáll a pénztár előtt várakozók sorába. Ugyanitt randevúzik Dobonthy rendőrfőnök leánya, Erzsike (Lóth Ila) és Dér Pista, a színész (Tompa Béla). Miközben a fiatalember a pénztárhoz lép, hogy beváltson egy csekket, Erzsike nagyot sikolt és a mellette álló öregúr (Szarvasi Soma) karjába roskad.

vörösbegy1aa.jpg

Míg a jelenlévők a lányt élesztgetik, Vörösbegy elemeli a pénzt az egyik pénztárból, s távozik a zsákmánnyal. Híres János detektív (Bartos Gyula) vezeti a nyomozást, kideríti, hogy Erzsike egy műegértől rémült meg, amelyet Vörösbegy helyezett el egy íróasztal alatt. A tettest azonban nem sikerül elfognia, mert az vakmerő trükkökkel mindig túljár az eszén. A szélhámos még Dobonthyék házát is felkeresi, hogy bocsánatot kérjen Erzsikétől, amiért a műegérrel megrémítette. Ezt az alkalmat arra használja, hogy észrevétlenül 10000 koronát tulajdonítson el a rendőrfőnök íróasztalából. Dobonthy (id. Latabár Árpád) bosszút esküszik ellene, és elhatározza, hogy ő maga fogja el a bűnözőt. Vörösbegynek maszkírozza magát és úgy megy el a lányával az álarcosbálba.

vörösbegy3a.jpg

Tompa Béla, Lóth Ila, id. Latabár Árpád

Erre Dér Pista (Tompa Béla), aki feleségül akarja venni Erzsikét Híres Jánosnak öltözik, hogy az ál-Vörösbegyet elfogva kényszerítse ki az apai áldást. A rendőrfőnök Vörösbegy maszkjában érkezik az álarcosbálba Erzsikével, s a 14-es számú szeparéban foglalnak helyet. Dobonthy észreveszi, hogy otthon felejtette a pénztárcáját. Hazasiet meghagyva a pincérnek, hogy rajta kívül senkit ne engedjen be a lányához. Kis idő múlva megérkezik az igazi Vörösbegy, akit a pincér előzékenyen bevezet a szeparéba. Erzsike apjának véli a szélhámost. Vörösbegy belemegy a játékba és nagyszerűen mutatnak.

A napokban előkerült jelenettöredék, amelyben Vörösbegy és Erzsike (Csortos Gyula és Lóth Ila) a szeparéban látható, a filmnek ebből a részéből maradt fenn.

 

Hajnalban belép Dér Pista, hogy a letartóztatási komédiát eljátssza, a vélt rendőrfőnök spiccesen szunyókál a kereveten. A színész és Erzsike ekkor nem tehetnek mást, hazavezetik a „papát”. Otthon kiderül a személycsere, s a rendőrfőnök le akarja tartóztatni Vörösbegyet, de az lekapja parókáját, eltávolítja üvegszemét, Bill Ropsként mutatkozik be, és megkéri Erzsike kezét. A lány, aki kezdettől vonzódik a vakmerő szélhámoshoz, igent mond, az elképedt rendőrfőnök pedig végül beleegyezik a házasságba.

 vörösbegy2a.jpg

Csortos Gyula

Vörösbegy szerepét Csortos Gyula játszotta, aki ekkor már rutinos filmszínész volt. Először 1912-ben állt felvevőgép elé. Épp a Vígszínház társulatának tagja volt, amikor Faludi Miklós igazgató a színház mellett üvegműtermet épített és létrehozta a Hunnia Biográf filmgyárat, ahol egy francia operatőr közreműködésével, Góth Sándor rendezésében filmeket gyártott. Itt készült az Egy csók története című, két felvonásos vígjáték, amelyben Csortos az első filmszerepét játszotta. 1916 nyarán három Kolozsváron készült film férfi főszerepét alakította. 1917-ben  az Uher filmgyárban Garas Márton filmjében (Szerencse fia) majd Kertész Mihály Phönix filmgyárban rendezett filmjeiben szerepelt (Senki fia, Kuruzsló, Vörös Sámson). Kertész 1919-ben arra készült, hogy filmre vigye Molnár Ferenc Liliom című darabját, mely Csortosnak akkoriban egyik legnagyobb színházi sikere volt. c0811szkk094b.jpg  Liliom szerepét Csortos, Julikát Lenkeffy Ica játszotta volna, de 1919 májusában Kertész Mihály váratlanul elhagyta az országot, így a Liliom magyar filmváltozata nem készült el. A Vörösbegy után a néma korszakban Csortos már csak egy szerepet kapott. 1925-ben Bajor Gizi partnereként egy csavargót alakított  Gaál Béla Rongyosok című filmjében.

Gaál Bélának, A meseató rendezőjének ez volt az első filmje. Korábban  színészként, majd színházi rendezőként dolgozott. Alapító tagja, rendezője és igazgatója volt az I. világháború után, a Zeneakadémia épületében megnyílt Madách Színháznak. 1920-ban került a Star filmgyárhoz rendezőnek.  A magyar filmrendezők második nemzedékének tagja, akárcsak Bolváry Géza és Fejős Pál, de ellentétben velük, Gaál Béla nem hagyta el az országot, a magyar filmgyártás válságos éveiben is itthon maradt. 1920 és 1929 között hét filmet rendezett.  (Vörösbegy, 1920; Diadalmas élet, 1923; Csak nővel ne!, 1924; Rongyosok, 1925; Csodadoktor, 1926; Link és Flink, 1927; Csak egy kislány van a világon, 1929). 

gaal_bela_2.jpg

Gaál Béla már első filmjében igyekezett minél filmszerűbben visszaadni a regény mozgalmasságát. Erre vall az a sajnálatos, halálos kimenetelű baleset is, mely a film forgatásakor történt. A történetben Vörösbegy, akit üldöz a rendőrség, felmászik a Ferenc József híd turulmadarára, s onnan ugrik be a Dunába. A főszereplő Csortost helyettesítő kaszkadőr, egy Tripiska nevű cirkuszi akrobata, aki ezt a mutatványt már többször, sikeresen megcsinálta, ezúttal szerencsétlenül esett, és gerinctörést szenvedett.

Szólj hozzá!

Címkék: Csortos Gyula Gaál Béla Lóth Ila Tompa Béla id. Latabár Árpád Moly Tamás Vörösbegy kalandjai

Libertiny Márton

2012.05.07. 20:50 :: balogh gyongyi

Egy magyar filmforgalmazó tragikus életútja


Kassai évek

Libertiny Márton 1890-ben, magyar nemesi családban született, a ma már Szlovákiához tartozó Felvidéken. Nagyapja, Libertiny Sámuel részt vett az 1848-49-es szabadságharcban, ezért várfogságra és teljes vagyonelkobzásra ítélték. 1854 körül szabadult a börtönből. Mivel elvesztette minden pozícióját, vagyonát és a Domaniky családi birtokot is, fia, azaz Márton apja egész életében egyszerű hivatalnokként dolgozott a MÁV-nál. Vagyont szerezni nem tudott, fiait sem tudta támogatni. Mártonnak önerejéből kellett előrejutni. 1913-ban Kassán, jogi és államtudományi diplomát, doktorátust szerzett és törvényszéki aljegyző lett. Munkája során kapcsolatba került Körmendy-Ékes Lajossal, Kassa város akkori kultúrtanácsnokával, aki nagyon korán meglátta az új média, a film jelentőségét, s a benne rejlő nagy lehetőségeket. 1908-ban megalapította a város első állandó moziját, az Urániát, majd 1913-ban a Corso mozgót. 1915-ben A mozi címmel  ő írta és jelentette meg az első magyar filmszakkönyvet, amely a mozi és a film addigi fejlődésének történetét és várható jelentőségét tárgyalja.

A fiatal jogi doktor, aki előtt a bíróságon a hivatali ranglétrán való lassú felkapaszkodás nem túl vonzó, de kockázatmentes perspektívája állt, Körmendy-Ékes Lajos  biztatására egy kockázatosabb, de sokkal érdekesebb és gyorsabb felemelkedéssel kecsegtető pályát választott, kilépett a bírósági szolgálatból és bekapcsolódott a városi mozik és a filmkölcsönző irányításába. Közben kitört a háború, mely mindent megváltoztatott. Libertiny, aki főhadnagyként harcolt, és több kitüntetéssel tért haza, a felvidék elcsatolása után áttelepült a csonka Magyarországra, három fivérével együtt.

 

Újrakezdés Budapesten

„Engel H.- Emelka Konzern”

Mikor Dr. Libertiny Márton Budapestre költözött, már családos ember volt. 1914-ben, Kassán feleségül vette Kappesz Mária Lujzát (1890-1971), egy délvidéki, bácskai sváb nagybirtokos család leszármazottját. Fiuk, Egon 1915-ben, leányuk, Éva, aki a harmincas évek végén népszerű színésznő lett, 1920-ban született.

 

libertiny_feleségével.jpg

Libertiny Budapesten is a filmszakmában kereste a boldogulását. Körmendy-Ékes Lajossal együtt  a Schwarzenberg és Társa Mozgófényképgyár és Kereskedelmi Részvénytársaság igazgatósági tagja lett. 1922-ben pedig már az osztrák és német érdekeltségű „Engel H.- Emelka Konzern” filmkölcsönző budapesti fiókjának igazgatója.

Hugo Engel bécsi cége, melynek Budapest mellett Prágában, Lembergben, Nagyváradon és Innsbruckban is voltak fiókjai, elsősorban a müncheni Emelka filmgyár filmjeit forgalmazta. Az UFA konkurenseként létrejött Emelka filmgyárat (a Bavaria elődjét) 1919-ben Peter Ostermayr producer alapította. Hatalmas telket vásárolt München mellett, ahol egy egész filmvárost épített fel. Az „Engel H. - Emelka Konzern” működését  eleve sikerre predesztinálta  az a tény, hogy a müncheni filmstúdió a magyar filmes emigráció fontos állomása volt az 1920-as években.

Bennünket, magyarokat annál inkább érdekelhet az Emelka produkciója, hiszen telepein nyüzsögnek a magyar művészek: Lóth Ila, Bánky Vilma, Muzsnai Bella, Kürti Böske, Mattyasovszky Ilona, Fenyő Emil, Bolváry Géza, a kis Lázár Gida stb. hangjától hangos a magyar kolónia... A magyar művészekkel készített sorozat nemcsak Magyarországon, de a világ minden államában osztatlan tetszést arat. Lóth Ilát már Amerikába csalogatják, olyan sikert ért el filmjeivel. És ha tudjuk, hogy a legtöbb slágerben csaknem az egész magyar együttes szerepel elképzelhetjük azt a vonzerőt, amelyet ezek a képek különösen a magyar mozipublikumra gyakorolnak. - írta Lajta Andor 1923-ban, a Filmművészeti Évkönyvben.

Egy ország filmkultúráját, sőt még a filmgyártását is nagymértékben meghatározza, hogy milyen filmek kerülnek a mozikba. A húszas évek elején az amerikai filmek dömpingje elsorvasztotta a magyar filmgyártást, s kezdte kiszorítani a magyar piacról más nemzetek filmjeit is. Az „Engel H.- Emelka Konzern” ellensúlyozta ezt a tendenciát, és hozzájárult ahhoz, hogy a német filmek továbbra is versenyben maradtak, s az európai értékeket képviselték a magyar filmpiacon. Lajta Andor 1924-es évről írt beszámolójából is kiderül, hogy a német filmek megőrizték vezető szerepüket a magyar mozikban. 

A német és az amerikai filmek versenye csaknem teljesen elhallgattatta a többi állam filmiparát, hiszen úgy a németek, mint az amerikaiak a mesteri filmek légióit dobták piacra, ami szinte lehetetlenné tette a gyengébb gyártmányú olasz, francia, dán stb. filmek érvényesülését.

                     (Lajta Andor: Az év története In: Filmművészeti Évkönyv, 1925.)   

Az Engel H.- Emelka Konzern ebben az időszakban forgalmazott filmjeinek listáját  egyelőre nem sikerült  rekonstruálni,  csak néhány kiemelkedő alkotásról van tudomásunk. 1922-ben mutatták be a Bölcs Náthán / (Nathan der Weise) című filmet. Lessing drámai költeményének nagyszabású filmváltozatában Náthán nevelt leánya, Recha szerepét a tehetséges és dekoratív magyar színésznő, Muzsnay Bella játszotta, de  rajta kívül egy másik magyar színész is szerepelt a filmben, Mátray Ernő, aki már 1910 óta német produkciókban dolgozott.

A film nagy sikert aratott, ezért 1923-ban, a Szfinksz kiadó gondozásában a Filmkönyvek sorozatban is megjelent. A Filmművészeti Évkönyv az 1922-es Emelka produkciók közül kiemeli még a Richard Eichberg filmjét, a Monna Vannát, melynek főszerepeit Lee Parry és Paul Wegener alakították, valamint a Favorit der Königin című filmet, amelyben Mindszenthy Mária játszotta az egyik női főszerepet.

Sikeres évek

„Iris-Film Rt.”

Libertiny Márton 1924. augusztus 31-én önállósította magát. „Iris-Film Rt.” néven saját filmforgalmazó céget alapított négyezer pengős alaptőkével, amit 1926-ban ötvenezer pengőre emeltek.  Az igazgatóság tagja és a cég társtulajdonosa Dr. Körmendy-Ékes Lajos, a vállalkozás főkönyvelője Libertiny Márton fivére, Libertiny László, a cég dramaturgja Kálmán Jenő volt. A cég telephelye (Budapest, VIII. kerület, Rökk Szilárd utca 12.) ugyanott volt, mint az „Engel H. - Emelka Konzern”  budapesti fiókjáé, mely az Iris megalakulásával egy időben megszűnt.

Arról nincs információnk, hogy vajon  a bécsi Engel cég és az Iris között ezt követően milyen viszony állt fenn, de az tény, hogy Libertiny nem szakította meg korábban kialakult kapcsolatait, és továbbra is szívesen forgalmazott német és osztrák filmeket, s lehetőséget biztosított arra, hogy a magyar közönség nyomon követhesse a Magyarországról elszármazott  színészek külföldi karrierjét. A Sonja /Im Name des Kaisers (1925) című filmben Putti Lyát láthatta a pesti közönség. A lavina / Alpentragödie (1927) című filmben Lucy Dorain, vagy ahogy itthon ismerték, Kovács Ilonka játszotta a főszerepet. A Luxusvonat / Im Luxuszug (1927) Verebes Ernő, Moszkvai kém / Marquis d'Eon, der pion der Pompadur (1928) Eszterházy Ágnes, a Szökevény / Die Durchgängerin (1928) és az Egy test két lélek / Der Andere (1930) Nagy Kató főszereplésével készült.

Ahogy a magyar mozik műsorában, úgy az Iris-film Rt. által forgalmazott filmek között is évről évre nőtt az amerikai filmek aránya. Az Iris forgalmazta Kertész Mihály első amerikai filmjeit: Szudáni pokol / The Desired Woman (1928), A vén komédiás /Good Time Charley, (1928).

A bemutatott filmekhez az Iris neves grafikusokkal dekoratív plakátokat készíttetett. Ezek közül  néhány fennmaradt az Országos Széchenyi Könyvtár plakát gyűjteményében.

A férfigyűlölő kepkonyvtar_84652_102729.jpg

 

Akit a gyönyör bűnbe sodort kepkonyvtar_84327_102401.jpg

A  plakátokat Sátory Lipót tervezte

Libertiny Márton az amerikai gyártók közül a Columbia Pictures studióval állt a legszorosabb kapcsolatban. A nagy gazdasági világválság éveiben népszerű amerikai filmműfaj, a screwball comedy legsikeresebb darabjait a Columbia rendezője, Frank Capra készítette. Filmjei Libertiny Márton közvetítésével jutottak el először a magyar közönséghez. (A ghetto árvája/The Younger Generation, 1929.; Az acélkoporsó /Submarine, 1928.; Titkok éjszakája /The Donovan Affair, 1929.; Tűzmadár /Flight, 1929; Megfizethetetlen asszony / Ladies of Leisure, 1930.; A levegő királya / Dirigible, 1931.)

ladiesofleisure5.jpgBarbara Stanwyck, Ralph Graves, Lowell Sherman a Megfizethetetlen asszony című filmben.

 Dirigible_photo.jpgFay Wray és Jack Holt a Levegő királyában

A forgalmazott filmeket az Iris Film Rt. kötet formájában is kiadta. (Ilyen volt például a Filmregények sorozatban megjelent Acélkoporsó (Submarine), melyet Kálmán Jenő, a cég dramaturgja írt a sikeres film alapján.

A reklámnál is fontosabb feltétele egy filmkölcsönző sikeres működésének, hogy rendelkezzen saját mozival, sőt mozihálózattal, ahol a megvásárolt filmeket be tudja mutatni.

 

Palace Filmszínház

Az Erzsébet körút 8. szám alatti kis mozit, melynek neve akkor Carmen volt, Libertiny Márton 1923-ban, még mint az Engel H. - Emelka Konzern budapesti fiókjának igazgatója vette át. A moziban érdekeltséget vállalt a bécsi cég is, azzal az elhatározással, hogy a kis mozit modern, nagyvárosi bemutatószínházzá alakítja át. Az  1889-ben, Paulheim József tervei alapján, eklektikus stílusban épült lakóház földszintjén előbb az Árpád, majd Carmen kávéház működött, ez utóbbi 1921-ben alakult át mozivá. A kéttermes kis mozi elég rentábilis vállalkozásnak számított, annak ellenére, hogy a környéken több nagy mozi is működött. Libertiny azonban még jövedelmezőbb, tágas, nagy mozivá akarta átalakítani. A hatóságok ezt nem támogatták, mivel az építésügyi szabályzat szerint lakóház földszintjén berendezett mozi maximálisan 300 fős befogadóképességű lehetett.

A nagy tér kialakítása, a többszintes lakóépület falterheinek nagy fesztávon, belső látótér zavarása nélkül történő kiváltása szerkezeti problémák miatt is nehézségekbe ütközött. Végül a belső zárt udvar beépítésével növelték meg a mozi alapterületét. (Nemeskürty István: Tűnt idők mozijai. Bp., 1979.). 1925 végén elkészült és megnyílt a modern, nagyvárosi, nyáron nyitható tetejű, elsőhetes filmszínház, a Palace.

A mozi fénykorából fennmaradt plakát arról tanúskodik, hogy Libertiny Márton, bár  ekkor már nem az Engel H. - Emelka Konzern képviselője, továbbra is forgalmazta a müncheni filmgyár filmjeit. A plakát A bajadér / Die Liebe der Bajadere című 1926-os Emelka produkciót hirdeti, melyet Bolváry Géza rendezett magyar színészek (Kürti Ellen és Mészáros Gyula) főszereplésével. 

Ekkor azonban az Iris által behozott filmek többsége már amerikai produkció volt. A Palace Filmszínház  alábbi plakátja a Lidércfény / Woman’s Woman című amerikai film bemutatójára készült. A filmben Rod La Rocque és Mary Alden játszotta a főszerepet.

Lidércfény kepkonyvtar_84648_102725.jpg

A Palace mellett Libertiny érdekeltséget szerzett többek között a szintén elsőhetes  „Fórum” moziban (V. Kossuth Lajos u. 8. ma: „Puskin”). Szolnokon három filmszínházat bérelt: a Nemzetit, a Millenniumot és a Városi Színházban működő mozit, melyeket öccse, Árpád vezetésére bízott. Ezeken kívül bekapcsolódott a Hadröa (Hadirokkantak, Özvegyek és Árvák Nemzeti Szövetsége) filmforgalmazási tevékenységébe.

A filmszakma élén

Libertiny Márton eredményes filmvállalkozói és érdekképviseleti tevékenysége révén hamarosan a filmszakma egyik vezető személyiségévé vált. Már Budapestre érkezésének évében belépett a magyar filmgyárak, filmkölcsönzők és filmkereskedők erkölcsi és gazdasági érdekeit védő testület, az Országos Magyar Mozgóképipari Egyesület és a Magyar Filmklub tagjai sorába. 1923-ban beválasztották az OMME Szakmai Döntőbizottságába. Jogi végzettségének köszönhetően 1924-től  az Egyesület jegyzője lett. Emellett 1925-től a Magyar Filmklub választmányának és fegyelmi bizottságának is tagja. Rendszeresen részt vett a filmszakma rendezvényein, melyek egyikét, a Magyar Filmklub 1927-es jelmezversenyét a Magyar Filmhíradó is megörökítette, s a felvételen Libertiny Márton is látható: a zsűri tagjai között, a bal szélen ül.

1933 októberétől Libertiny az OMME ügyvezető igazgatója és a Magyar Filmklub alelnöke. Jövedelmező filmforgalmazói tevékenysége jólétet biztosított neki és családjának.1929-ben a Rottenbiller utcából egy Stefánia úti villába költöztek, ahol gyakoriak voltak az estélyek, partik. A nyarakat a Balatonnál és elegáns tengerparti üdülőhelyeken töltötték.

libertiny_család_strand.jpgLibertiny Márton 1923-ban, Fonyódon, feleségével, két gyermekével és anyósával

Nehézségek

A húszas évek végétől kezdve évről-évre romlott a magyar filmforgalmazók helyzete, ugyanis a magyar piacot uraló amerikai és német filmeket a nagy filmgyárak Metro, Fox, Paramount, Warner, UFA magyarországi képviseletei forgalmazták, lefoglalták az első hetes filmszínházakat és a magyar forgalmazók nem tudták a filmjeiket elhelyezni.

A régi magyar filmvállalatok nagy része kidült, nem volt képes a versenyt az újonnan alakult amerikai fiókvállalatokkal felvenni, illetve folytatni.... Amíg azelőtt a hazai filmvállalatok a 7-8 elsőhetes filmszínházban minden esztendőben meg tudtak jelentetni néhány filmet, addig ez idén a két-hárommal szaporodott premierszínházakban főleg a nagyvállalatok nagy filmjei kerültek bemutatóra. Sok adófizető magyar állampolgár vesztette el így kenyerét, viszont gazdagodott a filmszakma több nagyarányú, pazar berendezésű és óriás adminisztratív apparátussal dolgozó külföldi filmképviselettel.

                    (Lajta Andor: Az év története In: Filmművészeti Évkönyv, 1926.)

Mindezeket a nehézségeket fokozta a nagy gazdasági világválság, ami ráadásul egybeesett a hangosfilm bevezetésével. A hangosfilmek ára lényegesen magasabb volt, mint a némafilmeké, és az ország 350 filmszínháza közül mindössze 100 jöhetett számításba a hangosfilmek terjesztése szempontjából, ugyanis a mozik többsége csak néma filmet tudott bemutatni, vagy tönkrement a válság miatt lecsökkent nézőszám miatt. Lajta Andor így ír erről:

A magyar filmkereskedelem súlyos időket élt át, keserves küzdelmet kellett folytatnia egyrészt a valutáris nehézségekkel - kifelé és a megcsappant számú, jórészt fizetési nehézségekkel küzdő magyar mozgóképszínházakkal szemben - befelé.

                                                       (Filmművészeti Évkönyv 1933.)

Ezekben a válságos években Libertiny Márton is csak nagy áldozatok árán tudta a filmeket az országba behozni. 1931-ben arra kényszerült, hogy eladja a népszerű filmszínházát, a Palace-t, amely pedig forgalmazói tevékenységének fontos bázisa volt. 1932-ben fel kellett számolnia az Iris-Film Rt.-t is, miután kivált a cégből Körmendy-Ékes Lajos, a társtulajdonos. Hogy nehézségeit áthidalja, felhasználva a Columbia filmgyárral kialakult jó kapcsolatát, 1932 őszén a Columbia „Európa film” elnevezésű budapesti vezérképviseletének igazgatója lett.

Az Iris helyett 1933-ban új céget alapított, a Libertiny Filmkölcsönzőt. Az új cég továbbra is elsősorban a Columbia produkcióit forgalmazta, és sorban bemutatta Frank Capra ma már klasszikusnak számító filmjeit. A korábban, az Iris által A levegő királya címen már bemutatott Dirigible, 1932 januárjában, a Libertiny Filmköl-csönző forgalmazásában újra megjelent Ezüst sas címen. A filmet a Décsi, az Omnia és a Corso mozi játszotta. 1933-ban az Urániában vetítették  Asszony a hálóban / The Bitter Tea of General Yen című filmet. Az UFA és a Kamara mozi mutatta be Capra Tiltott utakon/ Forbidden című filmjét. 1934-ben a Royal Apollo műsorában szerepelt két Capra film: a Dáma egy napra /Lady for a Day és az Amerikai téboly / American Madness. Capra leghíresebb filmje az Ez történt egy éjszaka /It Happened One Night 1935-ben került bemutatásra a Rádius moziban.

ez tortént egy éjszaka_ foto.jpgClaudette Colbert és Clark Gable az Ez történt egy éjszaka című filmben

A Libertiny Filmkölcsönző tevékenysége már nem volt annyira sikeres és jövedelmező, mint az Iris-é. A mozi elvesztése után lényegesen kevesebb filmet sikerült a piacon elhelyeznie. (Az Iris 1929-ben 34, 1930-ban 21 filmet forgalmazott, ezzel szemben Libertiny Filmkölcsönző egy év alatt csak 4-6 filmet tudott a mozikban elhelyezni.)  Libertiny a probléma gyökerét abban látta, hogy túl sok filmmel árasztották el a magyar filmpiacot. Míg a néma korszakban a mozik gyakran váltogatták a műsoraikat, addig a hangos korszakban egy filmet néha hetekig játszott egy mozi, így sokkal kevesebb filmre volt szükség. Ennek ellenére a behozott filmek száma több volt, mint korábban. A Filmkultúrában megjelent cikkében részletesen foglalkozik ezzel a problémával:

A filmvállalatok azonban nem akarnak számolni a változott viszonyokkal és különösen a német piacon beállott film szűke következtében olyan tömegben hozzák be az amerikai és az angol filmeket, hogy ez a körülmény feltétlen árrombolást idéz elő, nem számítva a kárt, amit a gyengébb minőségű filmek a moziknak okoznak.

Libertiny javaslata az önkontingentálás, azaz a filmbehozatal önkéntes korlátozása:

Ez minden filmvállalatnak eminens érdeke. A belföldi cég tulajdonosa értesse meg saját magával, hogy a gyenge filmből pénzt csinálni nem lehet, a mozis ezt csak kényszerűségből köti alacsony áron, - a külföldi vállalat budapesti igazgatója magyarázza meg az anyavállalatnak a magyar piacon uralkodó óriási kínálatot és vesse latba minden befolyását, hogy a produkciónak csak a föle kerüljön hozzánk, mert a produkció alja ráfizetést jelent. Ha bekövetkeznék az önkontingentálás, úgy a filmeknek körülbelül a fele jönne be az országba. Ez érdeke volna úgy a kölcsönzőnek, mint a mozisnak. A kölcsönző jobb árakat kapna a filmjeiért és jobban tudná azokat kihasználni, mert sokkal több mozi játszaná, - a mozitulajdonos viszont szívesen fizetne többet jobb kvalitású filmért, ha nem kellene ahoz több gyenge filmet játszania, amiről már előre tudja, hogy a részére ráfizetést jelent.

(Libertiny Márton az OMME ügyv. Elnöke: A kereslet és kínálat a magyar filmpiacon = Filmkultúra 1934. január 1.) 

Bár Libertiny fontos funkciókat töltött be a filmszakma érdekképviseleti szervezeteiben, a hazai filmforgalmazók helyzetét javító elképzeléseit nem tudta keresztül vinni. A filmek nagy száma, a megjelenési torlódások miatt számos behozott film kihasználatlanul maradt a raktárakban, ezzel jelentős károkat okozva a forgalmazóknak.

Bukás

Libertiny Mártonnak a mozi elvesztése és az Iris felszámolása után, 1932-ben a Stefánia útról a Nürnberg (ma: Ilka) utcába, egy kisebb villába kellett költöznie családjával. Felesége hozzászokott a fényűző életmódhoz, s ahhoz, hogy gyerekeinek mindent megadhatott, ezért nem volt könnyű a család életmódját megváltoztatni, amikor az első nehézségek jelentkeztek. Libertiny vállalkozásai sorra balul ütöttek ki. Számos filmje volt a raktárában, melyekre nem tudott bemutatószínházat kapni. Már a Columbia filmek sem hozták be a várt bevételt. Utoljára két Münchenben, a Bavaria filmgyárban készült német film forgalmazására vállalkozott. Hans Zöberlein  propagandafilmjei (Rohamcsapat előre / Stosstrup 1917 és a Véres napok/Strumtage 1919) azonban nem váltották be a hozzá fűzött reményeket, ami a teljes anyagi összeomláshoz vezetett.

stosstrup_big.jpg   sturmtge.jpg

Libertiny Márton 1936. május. 4-én, negyvenhat éves korában, Népszínház u. 13-ban lévő irodájában, kilátástalan helyzete miatt öngyilkos lett. A Budapesti Hírlap így számol be az öngyilkosságának körülményeiről.

Libertiny Márton dr. nagyon tisztán látta helyzetét és a legutóbbi napokban moziengedélyért folyamodott a belügyminisztériumhoz, amelynek illetékes vezetői kilátásba is helyezték neki azt, hogy a moziengedélyt rövidesen megkapja. Időközben azonban mind több esedékessége szorongatta őt és Schreiber Endre dr. ügyvéd segítségével igyekezett hitelezőitől újabb haladékokat kapni. A hitelezők ugyan kellő megértéssel igyekeztek támogatást nyujtani a szorult helyzetbe került filmvállalkozónak, azonban Libertiny dr. nem látott megfelelő kiutat szorongatott helyzetéből.

Hétfőn délelőtt még ügyvédje társaságában járt az adóhivatalokban, hol szintén erősen felszaporodott a tartozása, és egyes hitelezőknél, majd félkettőkor hazatért, ahol családja körében nyugodtan megebédelt és délután 5 óra tájban ment be az irodájába, ahonnan rövidesen revolverdörrenés hallatszott, Libertiny Márton dr. főbelőtte magát.

Az öngyilkosságra a filmvállalkozó már régebben készülhetett, mert leveleit, amelyek bámulatos önuralommal még a legapróbb üzleti ügyek elintézésére is pontos utasítást adnak, május 3-ikáról, vasárnapról keltezte. Feleségének, irodája személyzetének, Pogány Frigyes dr. államtitkárnak, a filmegyesület elnökének, Guttmann Manónak, a filmegyesület főtitkárának és Schreiber Endre dr. ügyvédnek írt leveleket, amelyekben főleg arra kér mindenkit, hogy üzleti ügyeinek tökéletes lebonyolításán kívül családjáról is gondoskodjanak.

Az öngyilkos igazgatót a mentők a Rókus kórházba vitték, azonban nem lehetett segíteni rajta, este fél 9 órakor meghalt.

(Agyonlőtte magát Libertiny Márton filmkölcsönző In: Budapesti Hírlap, 1935. május 5.)

Halála nagyon megrázta az egész filmszakmát. Sírjánál Pogány Frigyes államtitkár, a OMME, Morvay Pál a MMOE és dr. Karla Béla a Filmklub nevében búcsúzott a szakma halottjától.

Libertiny dr. halála mély űrt hagyott maga mögött. Mindenki sajnálja ezt a páratlanul úri gondolkodású embert, aki szívvel-lélekkel szolgálta a filmet. A magyar filmszakma soha nem múló szeretettel gondol vissza az elhunytra, akire, ha itt marad közöttünk, még nagy feladat várt volna.

                                           A film halottai In: Filmkultúra 1936. június 1.

 

Libertiny Márton energikus személyisége, kiváló szervezőképessége, jogi végzettsége, gazdag filmes tapasztalatai révén 1922 és 1936 között a magyar filmszakma kulcsfigurájává vált. Ezért talán nem alaptalan az a feltételezésünk, hogy a halála is hozzájárult ahhoz, hogy a szakmán belüli társadalmi érintkezés központja, a Magyar Filmklub tevékenysége válságba került és 14 évvel megalakulása után, 1936 októberében megszűnt, s ennek következtében a magyar filmszakma egy időre társadalmi otthon nélkül maradt.

(A bejegyzés Libertiny Márton unokája, Katona Zoltán családkutatási eredményeinek felhasználásával készült.)

 

 

Szólj hozzá!

EGGERTH MÁRTA 100 ÉVES

2012.04.12. 14:55 :: balogh gyongyi

Az operettprimadonna első filmszerepét némafilmben játszotta

csakegykislany2.jpg Eggerth Márta és Jávor Pál a Csak egy kislány… című filmben

Eggerth Márta, az 1930-as évek népszerű operettprimadonnája először a némafilm korszak végén, 1929-ben, Budapesten állt kamera elé. A Csak egy kislány van a világon, amelynek női főszerepét játszotta az utolsó magyar némafilm, s egyben az első hangos film. Némafilmként kezdték forgatni, de utólag zenekísérettel, dalbetétekkel, zörejekkel hangosították. Így az ígéretes tehetségű, 17 éves énekesnő némafilm színésznőként debütált, gyönyörű hangja nem szerepelt a filmben. A történetben a hadifogságból hazatért Bánáth György földbirtokos és Vass Miklós tanító vetélkednek Pálffy tiszteletes szép lányáért, Katinkáért, akit Eggerth Márta alakít. A törékeny fiatal színésznő, aki tökéletesen beszéli a némafilm gesztusnyelvét, a Lillian Gish által megszemélyesített viktoriánus szüzek magyar rokona. Tágra nyílt szemmel, szende várakozással pillog, kedélyhullámzásait egész testével érzékelteti, szökell boldogságában, teste meghajlik a szenvedés és csalódás súlya alatt, szeme, ha felnéz, irgalomért könyörög, agresszivitásra képtelen szelíd szenvedést sugároz.

csakegykislany1.jpg Eggerth Márta és Jávor Pál a Csak egy kislány… című filmben

Eggerth Márta hangja a Teatro Verdi nézőterén

2007-ben a Pordenone-i Némafilm Fesztivál műsorára tűzte a filmet a Magyar Nemzeti Filmarchívum megalakulásának 50. évfordulója alkalmából rendezett program keretében és a vetítésre Eggerth Mártát is meghívták, de az akkor 95 éves, még aktív énekesnőnek éppen koncertje volt New Yorkban, ezért nem tudott részt venni a fesztiválon. De, ha ő maga nem is, a még mindig csilingelő, fiatalos hangja néhány percig jelen volt a Teatro Verdi nézőterén. A vetítés után ugyanis David Robinson, a fesztivál igazgatója felhívta telefonon, s a beszélgetésüket kihangosították. Nem túlzás azt állítani, hogy a 26. Pordenonei Némafilm Fesztivál legbensőségesebb pillanata volt, amikor a vonal másik végén, az óceán túloldaláról megszólalt az idős primadonna. Beszélgetés közben még a Csak egy kislány van a világon című dal néhány sorát is elénekelte telefonon át a több mint hetven éve készült film kései, de annál lelkesebb publikumának, melyet teljesen elbűvölt az énekesnő hihetetlen szellemi frissessége, vidámsága. Melegen és hosszan megtapsolták.

A budapesti csodagyerek nemzetközi karrierje

Mikor Eggerth Márta első filmjét forgatta, a színpadon már veteránnak számított. Tízéves korában a Pesti Vigadóban lépett fel először, még ebben az évben az Operaházban is bemutatkozott. Tizenöt éves volt, amikor a Magyar Színházban Olympia szerepét énekelte Offenbach Hoffman meséiben. Ő játszotta Ábrahám Pál Az utolsó Verebély lány című operettjének főszerepét, melyet a zeneszerző új koloratúrszoprán számokkal egészített ki a kedvéért.

eggerth_1.jpg

A hazai közönség nem sokáig élvezhette tehetségét, 17 éves volt, amikor Kálmán Imre Bécsbe hívta. A montmartre-i ibolya című operett női főszerepét játszotta óriási sikerrel. Ezzel kezdődött nemzetközi karrierje. Mivel nemcsak szépen énekelt, hanem kitűnően táncolt és jól beszélt németül,  felfigyelt rá a berlini UFA filmgyár rendezője, Richard Eichberg, aki 1931-ben, egy év alatt négy film főszerepét bízta rá. Később  olyan híres rendezőkkel dolgozott, mint Bolváry Géza, Willy Forst, Douglas Sirk, Carmine Gallone. 1931 és 1938 között több mint 30 zenés film sztárja volt. 1934-ben a Mein Herz ruft nach dir (A szívem érted dobog) forgatásán ismerkedett meg férjével, az ekkor már világhírű lengyel operaénekessel, Jan Kiepurával.

Eggerth Márta  Jan Kiepura.jpg

A kor egyik leghíresebb szerelmes párja 1936-ban házasodott össze. 1966-ig, Kiepura haláláig boldog házasságban éltek, két fiuk született.

Eggerth_Kiepura.jpgJan Kiepura és Eggerth Márta első közös filmjükben

Mivel mindkettőjük édesanyja zsidó származású volt, 1938-ban a hitleri Németországból az Egyesült Államokba emigráltak. A háború kitörése előtt, 1939 nyarán még egyszer ellátogattak több Európai fővárosba, többek között Budapestre is. Eggerth Márta ekkor járt utoljára Magyarországon.

Majestic.jpgNew Yorkban telepedtek le, ahol a magyar koloratúrszoprán énekesnő és a lengyel tenorista hamarosan meghódította a közönséget. Jan Kiepura 1938. február 10-én debütált a New York-i Metropolitan Opera színpadán, Puccini Bohémélet című operájában Rodolfo szerepét énekelte. Ezt követően a Toscában, a Carmenben és az Aidában kapott vezető szerepeket. Eggerth Márta a Broadway-n aratta sikereit a Schubert Theatre zenés darabjaiban, többek között a Higher and Higher című musicalben. Eközben közös koncerteket is adtak, és a Chicagói operában együtt léptek fel a Bohéméletben. Legsikeresebb közös szereplésük a  Brodway-n a Majestic Theatre színpadán volt, Lehár Ferenc operettjében, a Víg özvegyben, mely több mint 300 előadást ért meg.

Eggerth Márta 1942-ben és 1943-ban Hollywoodba is eljutott,  a Metro Goldwyn Mayer szerződtette, s két filmben szerepelt Judy Garland és Gene Kelly társaságában. (For Me and My Gal, .Presenting Lily Mars)

for-me-and-my-gal-judy-garland.jpg

A háború után a házaspár többször is visszalátogatott Európába, ahol koncerteket adtak és néhány közös filmet is forgattak. Kiepura halála után Eggerth Márta egy ideig visszavonultan élt. Néhány év múlva azonban ismét dolgozni kezdett, fellépett TV sorozatokban, színházi előadásokon és azóta is rendszeresen koncertezik és tanít.

Magyar gyökerek

Eggerth Márta nem felejtette szülőföldjét. Több vele készült interjúban olvasható, hogy a filmgyárakkal kötött szerződéseiben ragaszkodott ahhoz, hogy minden filmjében legyen egy magyar dal. Még ma is hibátlanul beszéli anyanyelvét, majdnem minden koncertjén énekel magyarul is. Magyarországra azonban 1939 óta nem tért vissza. Talán azért, mert soha nem hívták. Amerikában és Európában egyaránt kitüntetésekkel halmozták el, de amennyire népszerű volt külföldön, itthon olyan kevéssé ismerték nevét és pályáját.

Közelgő születésnap

Kilencvenedik születésnapját Bécsben nagy sikerű koncerttel ünnepelték meg. Itt készült Kerényi László a Csak egy kislány... Találkozás Eggerth Mártával című filmje, amelyet szintén bemutattak a Pordenonei Némafilm Fesztiválon.

Ekkoriban mondta egy interjúban: „Én mindig arra törekedtem, hogy egyre tökéletesebb legyek, ezért vagyok még mindig itt... Ha az összes tervemet meg akarom valósítani, 300 éves koromig kell élnem” Egyharmada ennek az időnek hamarosan letelik, Eggerth Márta április 17-én lesz 100 éves, és még mindig aktív, új koncertprogramjának kialakításán dolgozik.

Boldog születésnapot!

öreg.jpeg


Szólj hozzá!

Címkék: operett Csak egy kislány van a világon Eggerth Márta Jávor Pál Jan Kiepura Pordenone filmoperett Mein Herz ruft nach Dir Találkozás Eggerth Mártáva Kerényi László

Bolváry Géza budapesti pályakezdése I.

2012.02.27. 13:35 :: balogh gyongyi

Rendezői előtanulmányok

A jómódú családból származó Bolváry Géza eredetileg festőnek készült, de a háború kitörése meghiúsította terveit. 1915-ben, 17 évesen került a frontra, és több mint három évig harcolt Oroszországban, Romániában és Olaszországban. Apja, akinek galíciai üveggyárai megsemmisültek a háború alatt, 1919-ben meghalt, s a frontról hazatérő fiatalember nyakába szakadt a családfenntartás gondja. Mivel ekkor még nem nagyon értett semmihez, s elképzelése sem volt, hogy mihez kezdjen, kapóra jött a hír, hogy a Star filmgyárban statisztákat toboroznak.

bolváry.jpg

Bolváry Géza Budapesten, pályája kezdetén

Szerencsét próbált, s a jó megjelenésű, fess katonatiszt azonnal felvételt nyert a Star filmgyár statisztái közé. Eleinte csak kis epizódszerepeket kapott Balogh Béla filmjeiben (Tilos a csók, Gyermekszív, Játék a sorssal, Lengyelvér), de hamarosan komolyabb feladatokat bíztak rá. Ő játszotta a Tizennegyedik kínai diplomatáját, a Jön a rozson át ! fiatal szerelmesét, ebben a két teljesen ellentétes karakterű szerepben bizonyítva színészi tehetségét.

lengyelvér3a.jpg

Bolváry Géza Lóth Ilával  a Lengyelvér című filmben

Bolváry nem elégedett meg a színészi munkával, nyitott szemmel járt a stúdióban és rövidesen elleste a filmkészítés fogásait, a forgatókönyvírástól a rendezésen át, a laboratóriumi munkáig. Szakértelméről először filmkritikáiban, filmtechnikai írásaiban tett tanúbizonyságot.  1920 nyarán azonban már forgatókönyvíróként mutatkozott be. 1920. július 11-én tartották A tisztesség nevében című film sajtóbemutatóját. Kóbor Tamás azonos című, harminc évvel korábban megjelent regényét Bolváry Géza dolgozta át filmre. A Minerva filmgyártó vállalat Uher filmgyárban, Margitszigeten és Szentendrén forgatott produkcióját a magyar némafilmek népszerű sztárja, Fenyő Emil rendezte, de a Képes Mozivilág forgatási riportja szerint Bolváry Géza lelkesen segítette őt a munkájában. A sajtóbemutatón részt vevő Kóbor Tamás hitelesebbnek találta a filmet saját művénél: „A regényemben szereplő Helley gróf teljesen hitel nélkül való az irodalomban, mert egy nagy, tisztalelkű úr, aki túlteszi magát egy tisztán kalandoréletű nőnek a múltján azon az alapon, hogy ebben a nőben kiváló emberi erényeket talált. A filmben nincsenek a népnek ilyen skrupulusai, éppen a filmnek reálisságokra való pályázása kizárja, hogy amit bemutat, azt a néző rendkívülinek deklarálja.” [Képes Mozivilág, 1920. július 11.]

Bolváry első filmrendezése

Bolváry Géza első filmjét, A kétarcú asszonyt, 1920 nyarán a Star filmgyárban rendezte.  A forgatókönyvet is ő maga írta Falk Richárd ötletéből.  A címszerepet, a két megszólalásig hasonló nővért, akik közül az egyik apacslány, a másik előkelő úriasszony, Mattyasovszky Ilona alakította. Bolváryra bizonyára hatott Balogh Béla Játék a sorssal című filmje, melyben Fenyő Emil egy morfinista képviselő és hasonmása, egy ambiciózus fiatalember kettős szerepét játszotta. Bolváry, aki statisztált a filmben, a bemutató után kritikát  is írt róla. Különösen Balogh Béla technikai megoldásait méltányolta, azokat a trükkfelvételeket, amelyekben a képviselő és hasonmása egyszerre jelent meg a vásznon: „Több külföldi és hazai darabot láttunk már, ahol a kép egyszerű felezésével került egy és ugyanazon személy a filmkockára. Itt azonban szinte érthetetlen közelségben van egymáshoz ugyanazon színész. Együtt megy az utcán két alakban, saját vállára teszi a kezét, önmagával kezet fog, noteszt nyújt át önmagának, meghallgatja saját szíve-dobogását, szóval a legbensőbb érintkezésben áll saját személyével, a legtökéletesebb módon… Ez a szenzációs trükk a moziközönséget frappírozni fogja.” [Képes Mozivilág, 1920. május 23.] Bolváry a Balogh Bélától ellesett hatásos trükköket alkalmazva jelenítette meg Mattyasovszky Ilonát kettős szerepében.

Mattyasovszky_ket_arca.jpg

Mattyasovszky Ilona az apacslány és lady Wilmont kettős szerepében

A kalandos történet Londonban játszódik. Percy Wilmont (Vándory Gusztáv) néger inasával, Bobbal (Charley Grunidge) hazatér Afrikából szívbeteg nagybátyja, Lord Wilmont kérésére. Első látásra beleszeret a lord szép fiatal feleségébe, Daisybe. A fiatalasszony azonban hű marad öreg férjéhez.  Egy nap Bob a külvárosban  apacspárt lát kilépni egy kocsmából, és legnagyobb megdöbbenésére az apacslányban Daisyt, a lord feleségét ismeri fel.

Mattyasovszky_apacslany.jpg

A bal sarokban Bob látható, aki a külvárosban apacslányként pillantja meg Daisyt.

Otthon elmeséli Percynek különös élményét, Daisy fényképére mutat és a leghatározottabban állítja, hogy ő az apacslány. Percy megpróbálja leleplezni a lányt és az apacsbandát, de az apacsok foglyul ejtik, megbilincselik, és a Temzébe dobják.

kétarcuasszony1a.jpg

Az összekötözött Percyt a folyóba dobják

Az eszméletlen fiatalembert végül Bob menti ki a vízből. Az apacsok betörnek lord Wilmont villájába. A lord döbbenten ismeri fel Daisyt a betörők között és elkeseredésében agyonlövi a lányt. Ebben a pillanatban megjelenik a küszöbön az igazi Daisy, a meggyilkolt apacslányról pedig kiderül, hogy Daisy ikertestvére, Mary. Az izgalom a szívbeteg Lord életébe kerül.

A filmet 1920. november 20-án nagy sikerrel mutatták be a Corso moziban. A kritika figyelemre méltónak tartotta, hogy a fiatal rendező, már első filmjében új utakat keres. „A film érdekfeszítő meséjébe nagyszerűen kapcsolódnak az attrakciós trükkök, melyek közül egy is szenzációssá tenné a darabot. Különösen érdekesek a vízalatti fotografiák, amiket először látunk magyar filmen. E célra a gyár külön basint építtetett, amely 80.000 koronába került. Szenzációs egy ház leégetése, egy másodemeleti párkány megmászása, motorcsónak üldözés, a négernek vízbedobása egy vasúti hídról, és Mattyasovszky Ilona kettős szerepe, aki egy helyen (két alakjában van a filmen), összehajtja a fejét – saját fejével.” [Képes Mozivilág, 1920. november 28.]

A Kétarcú asszonyból sajnos csak az alábbi néhány jelenetet maradt fenn.

Szólj hozzá!

Kertész Mihály nyomában

2011.12.04. 19:06 :: balogh gyongyi

 

Az utolsó hajnal és a világháború

Kertész Mihály filmje, mely az EYE Film Institute Netherland (Amszterdam) gyűjtményéből 2011 nyarán került haza,  az I. világháború harmadik évében, Kertész szavaival élve „a komor, emberfeletti megpróbáltatások, a vér és a gyász idejének nagy kaoszában" készült, amikor olyan filmekre vágyott a közönség, melyek elterelték a figyelmét a bajokról. A nézők eszképizmusának kielégítésére különösen alkalmas volt  Az utolsó hajnal, ez az egzotikus, misztikus szerelmi történet. Különös azonban, hogy a realitástól távol, a fantázia álomszerű tájain játszódó film  mégis pontos lenyomata volt a háborús  életérzésnek. Európa éppúgy a halál árnyékában vergődött ezekben a napokban, a háborúba küldött katonák, és a támasz nélkül otthon maradottak éppoly kilátástalannak érezték életüket, mint a film kiábrándult hőse, Harry Kernett.

 utolso_hajnal.jpg

A Földes Imre  plakátján a főszereplő, Harry (Leopold Kramer) látható

 

Nemzetközi konfekciós filmek divatja

Az I. világháború idején a magyar filmgyártók nemzetközi miliőbe helyezett történetekkel igyekeztek kárpótolni  az angol, az amerikai és a francia filmektől a filmbehozatali tilalom miatt megfosztott magyar publikumot. Különösen élenjáró volt ebben Kertész Mihály, akinek ekkor már az amerikai film volt a példaképe, és ezek mintáit követve, ahogy ő fogalmaz „amerikai stílben" készítette sikerfilmjeit. Megfigyelte, és számításba vette a nézők reagálásait. Szívesen választott egzotikus helyszíneket, mert úgy gondolta, hogy a magyar közönséget ezek jobban vonzzák. Az utolsó hajnal a korabeli források szerint Londonban, Indiában és Párizsban játszódik.

 

Budapesti London, lágymányosi India

Ez a tendencia általános volt akkoriban. A Star és az Uher filmgyár szuperprodukcióit is ez a törekvés jellemezte, de míg a tőkeerős Star filmjei az Adria festői tájain készültek, a kisebb filmgyáraknak be kellett érniük itthoni helyszínekkel. A Phönix filmgyár is ezek közé tartozott. A korabeli filmismertetők szerint Az utolsó hajnal szereplői angolok, a történet Londonban indul, majd a főszereplő úgy határoz, hogy élete utolsó évét Indiában tölti. Azonban a Phönix anyagi lehetőségei és a háború is megakadályozták, hogy a filmet eredeti helyszíneken vegyék fel, így a londoni és az indiai jeleneteket kivétel nélkül Budapesten forgatták. Ezt rója fel a film hibájául Szász Zoltán, a Nyugat neves kritikusa. „Már jó néhány hónap előtt láttam egy mozidarabot, mely állítólag angol környezetben játszott s egy Harry nevezetű lord viszontagságait mutatta be. Kezdetben a lord Londonban élt mint egy jelenet jelzi: „éjszakánként autón London egyik mulatóhelyéről a másikhoz száguld". Ezt olvasva, azt reméltem, hogy végre viszontlátni fogom, habár csupán mozivásznon is, a Leicester squaret, a Strandot, a Picadillyt, a Regent streetet, azokat a tereket és utcákat, ahol London éjjeli élete zajlik. De mily csalódást, Harry lord, akit egy bécsi színész minden angolosságtól menten ábrázolt, a jó öreg Margit-hidon, a Dunaparton, a Lipót körúton s talán még más ismert pesti utcarészletében is száguldott ide-oda. ... De ez még semmi. Ez a Harry lord hamarosan megunja a pesti, illetőleg londoni életet s valami szerelmi búbánattal, unottan elutazik Indiába. Nemsokára látjuk is egy állítólagos indiai mocsárban vadászgatni. Már amikor a moziban láttam azt az Indiát, gyanús volt nekem; Indiában a fű, a fa, a levegő, a felhőalakulás, minden, amiből a természet összerakódik, más mint nálunk s nagyon is karakterisztikus. S én ezt a karaktert nem találtam a képen. De hogy is találhattam volna, mikor, mint ahogy később megtudtam, ez az India tulajdonképpen a Lágymányos volt unalmas, Dunamenti fűzfáival és nádasával s jellegzetesen poros magyar levegőjével. Nos, azt hiszem, az ilyesmi nem fér össze a filmipar magasabb rendű ambícióival. Hogy elmenni Londonba s az Indiákba költséges, az kétségtelen, sőt most háborúban lehetetlen is. De nem lehet London és India nélkül mozidarabot írni?" (Színházi Élet 1918/29.26. p.)

 

A  magyarosított holland verzió

Az utolsó hajnal előkerülésekor a legnagyobb meglepetést az okozta, hogy a holland forgalmazók magyarosították a történetet, s a holland változat nem Londonban, hanem Budapesten játszódik. Vagy azért tették ezt mert úgy gondolták, hogy az angol fővárost a magyaroknál feltehetőleg jobban ismerő holland közönségnek nem lehet Budapestet Londonként, a Dunát Temzeként eladni, vagy azért, mert Kertész Mihályékhoz hasonlóan ők is igyekeztek minél egzotikusabb történeteket bemutatni, és úgy találták, hogy a hollandoknak Budapest egzotikusabb helyszín, mint London. Magyarosították a neveket is, persze nyelvtudás híján nem mindig tökéletes sikerrel. Így lett Harry Kernettből a holland kópián Bela van Nagès, (aki talán Nagy Béla akart lenni), Lord Hardlingból Hajos Dénes gróf, a lányából Hellából Erzsibet (feltehetőleg Erzsébetre gondoltak), Maryből Illna (ez talán az Ilona név hibás írása), Edwardból Mano.

 

Forgatási helyszínek

Hogy a Londonban, vagy a Budapesten játszódó történet a hiteles, azon lehet vitatkozni, az azonban vitathatatlan tény, hogy a külsőben készült képsorok a régi Budapestet örökítik meg. 94 évvel a film készülése után Kertész Mihály nyomába eredtünk, hogy kiderítsük, Budapest melyik részein forgatták a film külső jeleneteit. Könnyen felismerhető volt a Margit híd, ahonnan az öngyilkosságra szánt Harry Kernett avagy Bela van Nagès a Dunába ugrani készül. A korabeli forrásokból tudjuk, hogy az indiai külsőket Lágymányoson és a Dunán készítették. Bár az elmúlt évszázad alatt nagyon sokat változott fővárosunk, felismerhető néhány budai utca, a Városmajor utcai iskola és környéke, a Semsey villa díszes kovácsoltvas kapuja, a kaputól a villához vezető út, és a kapu két oldalán álló Semsey bérpaloták. Vannak azonban eddig még azonosítatlan helyszínek: néhány utcarészlet és néhány, talán már nem is létező épület.

Az alábbi videóban láthatók a film külsőben készült képsorai. Örömmel fogadjuk a forgatási helyszínek azonosítását segítő hozzászólásokat, ötleteket.

2 komment

Címkék: budapest margit híd némafilm filmtörténet kertész mihály kertesz mihaly magyar filmtörténet az utolsó hajnal semsey villa városmajor utcai iskola

Restaurálják Bolváry Géza némafilmjét

2011.11.24. 22:05 :: balogh gyongyi

 

Egy fiúnak a fele, Bolváry egyetlen fennmarad magyar némafilmje 

 

Az első világháború után katonatisztből váratlanul filmszínésszé, majd filmrendezővé lett Bolváry Géza viszonylag rövid magyarországi némafilmes karrierjének utolsó filmje, az Egy fiúnak a fele 2007-ben, Szerbiából került a magyar filmarchívum gyűjteményébe. Sajnos csak ez az egyetlen film maradt fenn  a később nemzetközi hírű Bolváry néma korszakban itthon rendezett filmjei közül, és ugyancsak egy film őrzi egyik első filmszínészi alakítását: Balogh Béla Tizennegyedik című, 1920-as filmjében Bolváry az intrikus Yokuma báró szerepét játszotta el nagy meggyőző erővel. 

Az Egy fiúnak a fele Mikszáth Kálmán azonos című novellájának filmadaptációja. Bolváry filmjének története hűségesen követi az író meséjét: a felesége halála után újra megházasodó férfi (Gáthy Lőrinc) a második házasságából született gyermekét titokban elviszi ugyanazokhoz a nevelőszülőkhöz, akik az első házasságából származó, anya nélkül maradt gyermekét gondozzák. Öt év múlva, mikor mindkét kisfiú hazatér, a felesége nem tudja, hogy melyik volt saját, s melyik az előző asszony gyermeke, így teljesül a férj vágya, árva kisfiának nem lesz mostohája, mert felesége mindkét fiút egyformán, saját édes gyermekeként szereti.  Mikor a két fiú felnő, kitör a háború, s mindkettő a frontra kerül. Egyikük hősi halált hal. Elérkezik a fiúk huszonötödik születésnapja, amikor a férfi ígérete szerint végre elmondja az anyának, hogy melyik volt az édes gyermeke. Ekkor azonban az asszony már nem akarja tudni az igazat, hogy legalább  az életben maradt  fiú fele az övé maradhasson. Mikszáth története jóval az I. világháború előtt íródott, a film néhány évvel a  világháború után készült. Így Mikszáth képzeletbeli háborújából Bolváry filmjében valóságos háború lesz: megelevenednek a világháború képei.

A filmet a Corvin filmgyárban forgatták. Eredetileg az akkoriban éppen Magyarországon dolgozó Uwe Jens Krafft-ra akarták bízni a rendezést, aki 1923-ban egy sikeres Jókai adaptációt rendezett. Végül azonban Bolváry kapta a feladatot. Gáthy Lőrinc szerepét Lukács Pál, a feleséget Mattyasovszky Ilona alakította.

 

Lukács Pál

 

Mattyasovszky Ilona

 

Gáthy Lőrinc fiait gyerekkorukban a Barry ikrek, felnőttként Kompóthy Gyula és Hegedüs Tibor alakították.

Viz Juci és Kompóthy Gyula

hegedus.JPG

Hegedüs Tibor és Viz Juci

A restaurálás  problémái

A szerb forgalmazó az eredeti magyar képközi feliratokat szerb feliratokra cserélte, a szereplők nevét  angolos hangzású  nevekre változtatta. Gáthyból Mr. Wieckfield, két fiából, Paliból és Laciból Willy és Roby lett. A történetben egy alkalommal betegek lesznek a kisfiúk. Az egyik hamarosan túljut az életveszélyen, a másik azonban sokáig viaskodik a halállal. Az anya nagyon aggódik és könyörög urának, hogy árulja el neki, hogy melyik az édes gyermeke. Gáthy ekkor a haldoklóra mutat, abban a reményben, hogy az anyai szeretet megmenti a gyermeket. És valóban így történik. Az anya a halál karmaiból hozza vissza a kisfiút. Mikszáthnál a gyerek gyógyulása után Gáthynak sikerül újra elbizonytalanítania az asszonyt afelől, hogy melyik a saját fia. A fennmaradt kópiából azonban ez a rész elveszett, ezért itt úgy tűnik, hogy az anya ettől kezdve már tisztában van a helyzettel, s így érthetetlen, hogy miért akarja feltárni a film végén az apa az igazságot, ha azt az anya már úgyis ismeri. A történet logikája megkívánja, hogy a hiányzó részt egy magyarázó felirattal pótoljuk. Tekintve, hogy a szerb feliratok nagyon rossz minőségűek, nehezen olvashatóak, érdemes lenne visszamagyarosítani a kópiát. Mivel a film eredeti magyar feliratainak szövege nem maradt fenn, a szerb inzertek magyar fordítása és Mikszáth novellája alapján készülhetnének el az új magyar inzertek. 

A napokban kezdődött a Szerbiából előkerült, viszonylag jó állapotban fennmaradt virazsirozott nitro kópia előkészítése a kopírozásra. A sérült perforációk kijavítása, a régi elvált ragasztások kicserélése után a film a Magyar Filmlaborba kerül, ahol színes negatív nyersanyagra másolják. A magyar feliratok beillesztése után  erről az új negatívról készül majd el a restaurált kópia.

2 komment

Címkék: némafilm mikszáth balogh béla filmtörténet lukács pál filmrestaurálás magyar filmtörténet Mikszáth Egy fiúnak a fele bolváry géza egy fiúnak a fele hegedüs tibor kompóthy gyula mattyasovszky ilona

A világjáró Tolonc

2011.10.19. 14:50 :: balogh gyongyi

 

 

Kertész Mihály

magyar némafilmje

New Yorkból került

haza

 

Már három éve, hogy szárnyra kelt egy különleges filmtörténeti lelet, A tolonc előkerülésének híre. A nagy sikerű némafilm, mely 1914-ben, Kolozsváron, a Janovics Jenő által alapított Proja filmgyárban készült, ázottan, rozsdás dobozokban érkezett a Magyar Nemzeti Filmarchívum gyűjteményébe. Nemcsak filmtörténeti, de színháztörténeti szempontból is nagy jelentőségű A tolonc felbukkanása, mivel a korszak színészóriása, Jászai Mari is szerepel benne, akinek ez az egyetlen fennmaradt filmje.

 

A főszerepeket az első magyar filmsztárok, Berky Lili, és a később világhírűvé vált Várkonyi Mihály játszották.

 

A forgatókönyvet Janovics Jenő, a Kolozsvári Nemzeti Színház igazgatója írta, rendezésre a fiatal Kertész Mihályt szerződtette, aki ekkor tért haza dániai tanulmányútjáról, ahol filmrendezési ismereteit a világ filmgyártásának élvonalába tartozó cégnél, a Nordisknél tökéletesítette.


A Casablanca Oscar díjas rendezőjének e korai filmje előbb jutott el Amerikába, mint ő maga. Janovics ugyanis a tízes években készült filmeket még akkor  is  forgalmazta, amikor a kolozsvári filmgyártás  már lehanyatlott, majd teljesen meg is szűnt. Új kópiákat, gyártott, ezeket eladta vagy kölcsönözte, s a bevételeket az anyagi gondokkal küszködő Kolozsvári Magyar Nemzeti Színház működésére fordította. Így történhetett, hogy a korábban Ausztriában és Németországban sikerrel játszott népszínmű-adaptációból, A toloncból, a húszas évek elején amerikai forgalmazásra szánt kópia is készült. S a  Kolozsváron, Torockón és a gyönyörű erdélyi tájakon,  a Tordai-hasadékban és az Aranyos partján forgatott  film The Undesirable címmel, angolosított szerepnevekkel került az amerikai közönség elé. Azt azonban eddig még nem sikerült kideríteni, hogy mikor, hol, és kiknek vetítették az ártatlanul kitoloncolt magyar cselédlány történetét, csak azt tudjuk, hogy A tolonc amerikai pályafutása a New York-i Magyar Ház pincéjében végződött, ahol aztán néhány évtizedre megfeledkeztek róla. Innen hozta haza Cselényi László, a Duna Televízió akkori elnöke több más régi magyar film társaságában. Azonban ekkorra már senki sem tudta, hogy mekkora érték lapul a rozsdás dobozokban, ezért itthon sem várt e filmekre más, mint néhány évnyi hányódás a Duna Televízió raktáraiban.

 

A tolonc megérkezik a Filmarchívumba

 

Végül egy rendezkedés során onnan is kiszorultak, és 2008-ban a Filmarchívumba szállították az időközben elázott filmtekercseket. Csak ekkor derült ki, hogy igazi filmritkaság van közöttük: Kertész Mihály egyetlen fennmaradt magyar játékfilmje.

(Kertész 40 magyar filmje közül A tolonc előkerüléséig csak néhány filmtöredék, és a Tanácsköztársaság idején forgatott agitációs propagandafilm, a Jön az öcsém volt meg az Archívum gyűjteményében. Azóta a Holland Filmarchívumból előkerült Az utolsó hajnal teljes kópiája is.) 

 

Az elázott tekercs szárítása

 

 A film harmadik tekercse úszott a dobozban és csöpögött belőle a víz mikor kiemeltük. Világos volt a feladat: valahogy, mégpedig minél gyorsabban meg kell szárítani a filmszalagot, mielőtt az emulzió lemállik róla. Hirtelen született az ötlet, és az Archívum folyosójának nyitott ajtóin végigvezetve néhány óra alatt megszáradt, és emulzió sérülés nélkül kerülhetett vadonatúj dobozba ez a tekercs is.

A magyar filmtörténet e korai remekműve végre megfelelő helyre, az Archívum hűtött raktárába került. Ezzel azonban nem fejeződik be a történet, ugyanis a régi nitrofilmek állapota  optimális körülmények között is romlik, ezért A tolonc fennmaradása továbbra is veszélyben van.  Csak új biztonsági kópiák és kellékek gyártásával lehet biztosítani a nitro nyersanyagon fennmaradt filmek hosszútávú megőrzését és azt, hogy minél szélesebb rétegek számára hozzáférhetővé váljanak. A napjainkban zajló digitális forradalom határtalan lehetőségeket nyújt e téren. Kertész Mihály Jön az öcsém című rövidfilmjét például tíz évvel ezelőtt csak néhány filmtörténész, vagy néha az Örökmozgó közönsége láthatta, ma pedig bárki, bármikor megnézheti zenével, választható angol, német, olasz, francia feliratokkal.

 

Bár előkerülése óta már három év telt el, A tolonc-ot még nem láthatta a budapesti közönség. A kilencven éves, zsugorodott, tűz- és robbanásveszélyes nitrokópia már nem vetíthető, s a film restaurálása még nem fejeződött be.

 

A restaurálás nehézségei

 

A nitrokópia első ránézésre megfelelő kiindulási anyagnak tűnt új dubnegatív és új kópiák gyártásához. Zsugorodott, volt de nem jobban, mint az elmúlt években megtalált és sikerrel restaurált némafilmek. Nem volt túlságosan karcos sem, és a perforációin alig látszottak sérülések. Ezek után nagy csalódást okozott, hogy a Magyar Filmlaborban készült tesztek rosszul sikerültek: a karcok jelentős része eltűnt ugyan a folyadékkapus kopírozás jóvoltából, de a kép erősen remegett, az osztásvonalak gyakran belógtak a képmezőbe. Kiderült, hogy a most előkerült nitrokópiát annak idején valószínűleg rosszul kopírozták (az eredeti negatív és nyersanyag egymáshoz viszonyított helyzete nem volt stabil a kopírozás során)  és ebből fakad a képek különös, imbolygó mozgása, torzulásai és az osztásvonalak helyzetének állandó változása. Ekkor a Filmlabor  átalakítást végzett a kopírgépen (kiiktatta a rögzítő villákat) annak érdekében, hogy követni lehessen az osztásvonalak változó helyzetét, de ez a kísérlet nem járt sikerrel, mert tovább fokozta a kép instabilitását.

 

A tolonc a Haghefilm laboratóriumban

 

A világhírű filmrendező korai filmjének felbukkanása nemcsak itthon, de nemzetközi viszonylatban is nagy szenzációt keltett. Ennek köszönhető, hogy váratlanul külföldről ajánlottak segítséget. A Holland Filmarchívum (EYE Film Institute Netherlands) vállalta, hogy az archív filmek restaurálásában nagy tapasztalatokkal rendelkező Haghefilm laboratóriumban készítteti el a film biztonsági másolatát. Cserében azt kérték, hogy a saját gyűjteményük számára is készülhessen a filmből egy  kópia. Így A tolonc ismét útra kelt, ezúttal Amszterdamba, a Haghefilm laboratóriumba, ahol korábban már nagyon színvonalasan restauráltak egy szintén Kolozsváron készült magyar némafilmet, Az utolsó éjszakát. A Haghefilm szakembereit megtévesztette a film korához képest jó fizikai állapota, s azt gondolták, hogy a speciálisan archív filmek másolására alkalmas berendezéseikkel képesek lesznek a fenti hibák kiküszöbölésére. A fekete-fehér teszt kópia elkészülésekor  azonban kiderült, hogy csak a hibák felét sikerült megszüntetni: az osztásvonalak helyzetét stabilizálták, de a képek remegése nem szűnt meg. A Haghefilm szakemberei ekkor már úgy ítélték meg, hogy a hibákat csak digitális eszközökkel lehet kijavítani. Ezért a restaurálás hagyományos módszerekkel nem folytatódott tovább,  és a  nitro színeit is őrző színes kópiák már nem készültek el.  A Holland Archívum szakemberei tettek néhány kísérletet a remegés digitális stabilizálására, de ezek nem bizonyultak eredményesnek. Így pillanatnyilag A tolonc fekete-fehér, helyenként erősen remegő megítélő kópiája az egyetlen vetíthető példány.  A film iránti nemzetközi érdeklődést jelzi, hogy még ezt a technikailag tökéletlen kópiát is bemutatták több országban. Legelőször Hollandiában vetítették,  2010 tavaszán  az Amsterdam Film Biennale keretében rendezett Kertész napon. Ez a kópia szerepelt Olaszországban a 2011-es Pordenonei némafilmfesztivál (Le Giornate del Cinema Muto) programjában. Ezt  követően A tolonc visszatért szülővárosába Kolozsvárra, ahol a  Filmtettfeszt tűzte műsorára 96 évvel az eredeti bemutató után.

 

A Kertész filmje a New York-i Cineric stúdióban

 

Holland kollégáink javaslatára a film nitrokópiája a Cineric digitális stúdióba került, mely New York legjelentősebb filmrestaurálásra is specializálódott, nagy tapasztalatokkal rendelkező posztprodukciós stúdiója. (Mintegy 200 amerikai film digitális restaurálását végezték már el.)

Kertész Mihály filmje másodszor is útra kelt a tengeren túlra és jelenleg ismét New Yorkban van,  de ezúttal  nem feledésre ítélve, hanem az újjászületés reményében, azért, hogy visszanyerje eredeti, 1914-es  formáját, s végre ismét a magyar közönség elé kerülhessen.  A Cineric alapítója és elnöke, a magyar származású Nyári Balázs felajánlotta, hogy a cég saját költségén elvégzi a film egy tekercsének digitális restaurálását, melynek során a digitális tisztítás mellett megkísérlik a kopírozásból eredő hibák javítását is. Ez a munka folyamatban van.   A tolonc negyedik felvonásán dolgoznak a Cineric  restaurátorai.

 

 

Baloldalon a hagyományos kopírozással készült fekete-fehér másolat, jobboldalon a Cineric által beszkennelt, a nitrokópia színeit is megőrző változat rövid részlete látható. A Cineric tesztjén már a digitális restaurálás első eredményei, a nitrokópia hibás kopírozásából eredő remegés stabilizálására tett kísérletek is láthatók. Hogy mi lesz a film további sorsa azt még nem tudjuk. De az eddig elkészült tesztek azt mutatják, hogy a film eredeti (vagy az ahhoz leginkább hasonló) állapotának visszaállítása csak digitális módszerekkel lehetséges. A Cineric nagyvonalú ajánlata csak egy tekercsre szól, de a digitálisan restaurált tekercs nyilvános bemutatása talán segítségünkre lesz abban, hogy szponzorokat találjunk a többi tekercs restaurálásához és akkor A tolonc második amerikai útjáról már teljes régi fényében térhet majd haza Budapestre.

A Cineric első digitális tesztjei a Filmemlékezet Fesztivál keretében 2011. október 25-én megrendezett Digitális restaurálási konferencián kerültek bemutatásra.

 

 

 

 

 

 

Szólj hozzá!

Címkék: film némafilm filmtörténet institute filmrestaurálás digitális filmrestaurálás cineric kertesz mihaly magyar filmtörténet haghefilm eye