A sokáig elveszettnek hitt film színezett nitrokópiája 2007-ben került elő, horvát inzertekkel. A Magyar Nemzeti Filmarchívum restaurálta és a fennállásának ötvenedik évfordulója alkalmából rendezett Filmemlékezet Fesztiválon, az Örökmozgó Filmmúzeumban bemutatta a Twist Olivér magyar változatát, melyből sajnos két tekercs még mindig hiányzik. Dickens regényének 1919-ben, Budapesten készült filmadaptációját most a Pordenonei Némafilm Fesztivál szervezői kérték kölcsön, hogy az író születésének kétszázadik évfordulója alkalmából rendezett sorozatban bemutassák.
A fesztivál programfüzetéből kiderül, hogy a filmet október 7-én este vetítették Pordenone ujjáépített gyönyörű színházában a Teatro Comunale Giuseppe Verdi-ben, vasárnap este, főműsorban, Günther A. Buchwald zongora és hegedű kíséretével, rendkívül előkelő társaságban, közvetlenül a regény legsikeresebb némafilm változata, az 1922-es, Jackie Coogan főszereplésével készült amerikai film után.
Dickens Magyarországon
Charles Dickens regényei, melyek kezdetben heti füzetekben, egyre nagyobb példányszámban jelentek meg, hamarosan világsikert arattak. Petőfi Sándor, Arany János és Jókai angolul olvasták műveit. Jókairól úgy hírlik, hogy tizenhat évesen többek között azért tanult meg angolul, hogy Dickens írásait olvashassa. Petőfi, aki Aranytól kapta ajándékba a Chuzzlewit Mártont, lelkendezve üdvözölte Dickensben a nagy mulattatót:
„Boz [Dickens akkoriban ezen az írói álnéven volt ismert világszerte] felül van minden bírálaton (…) ez az egyetlen ember, kinek irigye vagyok, nem mintha őt tartanám a világ legnagyobb írójának s azt hinném, hogy utána mindjárt én következem, hanem azért, mert az ő küldetése a legszebb, ő szerez valamennyi író közt a legtöbb jó kedvet, ő nevettet meg legtöbbeket. Ez a legszebb küldetés a földön: másokat földeríteni. Oh, ha most hét mennyország van, az Isten okvetlen még egyet fog teremteni, s e nyolcadikba majd Bozot helyezi, mint az emberiség legnagyobb jótevőjét, mulattatóját”.
Dickens legelső magyarra lefordított műve a Sketches by Boz (1836) című kötet egyik darabja volt, melyet Egy korhely halála címmel, 1838
őszén a Rajzolatok című pesti divatlap közölt. Első magyarul kiadott regénye, a Twist Olivér volt ez 1843-ban két fordításban is megjelent, az egyik a Külföldi Regénytár, a másik az Angol Regénytárca sorozatban. Ettől kezdve folyamatosan megtalálhatók művei a magyar könyvpiacon. A némafilm korszak végéig több mint száz Dickens kötet látott napvilágot Magyarországon. Legtöbbször a Twist Olivér és a Copperfield Dávid jelent meg magyarul, mindkettő több mint tíz kiadást ért meg ebben az időszakban.
Születésének századik évfordulóján Barabás Ábel a Keresztény Magvető 1912. februári számában emlékezett meg róla, regényeinek forradalmi szerepét méltatta, mert mint írja ezek szétfoszlatták a ködöt, mely az angliai állapotokat körülburkolta, s „az előkelő Anglia, ez a földi paradicsom, mint a nyomorúság, a képmutatás és álhumanizmus hazája áll a világ előtt. Az előkelők pirulva néznek maguk körül, kénytelenek észrevenni a nyomort, az éhséget, a kiáltó jogtalanságot, melyet eddig el tudtak leplezni a világ elől.” Ignotus a Nyugat hasábjain emlékezett meg Dickensről, akit a szeretet zsenijének nevezett. Halálának ötvenedik évfordulóján Zádor Jenő ugyancsak a Nyugat-ban azt emelte ki, hogy Dickens nemcsak szemlélője, de harcosa is volt a társadalmi küzdelmeknek.
Dickens és a film
Dickens művei a filmesek körében is népszerűek voltak. Már a némafilm korszakban több mint száz adaptáció készült regényeiből. Csak a Twist Olivér több mint tíz alkalommal került a vászonra 1930 előtt.
Eisenstein egy tanulmányában (Dickens, Griffith és mi) Dickens regényeiből vezeti le Griffith alkotói módszerét. Számos példán mutatja be Dickens módszerében, stílusában, látásmódjában a filmszerű elemeket.
„…Dickens elsősorban regényeinek csodálatos plaszticitása révén válik a film rokonává. Csodálatos vizualitásával. Optikájával. Dickens szereplői ugyanúgy plasztikusan láthatók és egy kissé felnagyítottak, mint a mozivászon mai hősei.”
A párhuzamos montázs technikáját Dickens regényeinek párhuzamos cselekményszerkezetéből vezeti le. Dickens filmszerűségét kutatva még „áttűnéseket” is felfedezett regényeiben.
Stefan Zweig Drei Meister: Balzac, Dickens, Dostojewski (1920) című könyvében Dickens rendkívül plasztikus megjelenítő erejét emeli ki:
„Dickensnél nem találunk határozatlan körvonalakat, pontosságra kényszerít, s nem enged képzeletünknek sok lehetőséget. Megjelenítő ereje az olvasó fantáziájának nem hagy szabad akaratot, szinte erőszakot tesz rajta. Állítsatok húsz rajzolóművészt könyvei elé s rajzoltassátok le velük Copperfield és a Pickwickek képeit, a képek valahogy hasonlítani fognak egymásra és megmagyarázhatatlan egyformaságban mutatnak vagy egy kövér urat fehér mellényben s a szemüveg mögül kitekintő jóságos szemekkel, vagy a Yarmontba vivő postakocsin egy csinos, szőke, félénk fiúcskát. […] semmi sem rejtőzhetett el szeme elől, s mint a jó fényképezőgép lencséje, a pillanat ezredrésze alatt „kapott el” egy kézmozdulatot, egy mozgást.”
A Twist Olivér magyar filmen
Törzs Jenő és Lubinszky Tibor
A magyar filmváltozatot a világháborút követően, az első magyar proletárdiktatúra idején forgatták, amikor a szovjetorosz kormányt megelőzve államosították a magyar filmgyártást. A Tanácsköztársaság 133 napja alatt ambiciózus tervek születtek, de az idő rövidsége miatt nem sikerült gyökeresen új művészetpolitikát kidolgozni és érvényesíteni, s a valóságos eredmény nem több mint a forgatás alatt álló "polgári" filmek befejezése és néhány szociális kérdésekkel foglalkozó társadalmi dráma, művészi igényű irodalmi adaptáció és politikai propagandafilm. (A dada, Nantas, A pénz, Tegnap, Jön az öcsém stb.) Irodalmi presztízse de főként témája miatt e korszak kiemelkedő filmjei közé tartozik Dickens regényének filmfeldolgozása, a Twist Olivér, mely egy kisfiú szenvedéstörténetén keresztül leplezi le a XIX. század eleji angol társadalom igazságtalanságait, a társadalom perifériájára szorultakkal foglalkozó álszent állami intézmények kegyetlenségét, mely még a londoni alvilágén is túltesz.
A filmet 1919 nyarán kezdték el forgatni a Corvin filmgyárban és különböző budapesti helyszíneken. A Vörös Film augusztus 24-i száma arról számol be, hogy hamarosan elkészül a film. A befejezésére azonban csak a proletárdiktatúra bukása után került sor. A Színházi Élet 1919 szeptember 7-i száma még felvételekről tudósít. A premiert 1919 szeptember 22-én az Uránia moziban és a Mozgókép Otthonban tartották. A Mozihét kritikusa Váczi Dezső elsősorban a forgatókönyvet dicséri: „Vajda László filmdramaturgi zsenije ezt a témát is páratlan filmszerű biztonsággal ültette át a vászon számára.” [(v. d.): Twist Olivér. In: Mozihét, 1919/14] Az irodalmi művek filmadaptációinak készítői ebben az időszakban, különösen a magyar klasszikusok esetében hűségesen ragaszkodtak az eredeti műhöz. Legalábbis a néhány fennmaradt irodalmi adaptáció (pl. Jókai Mór: Mire megvénülünk /1916. r: ifj. Uher Ödön/, Jókai Mór: Aranyember /1918. r: Korda Sándor/, Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk /1924. r: Balogh Béla) elemzése során azt tapasztalhattuk, hogy aprólékos precizitással igyekeztek filmre vinni az eredeti mű minden fontos mozzanatát. A Twist Olivér Belgrádból nemrég előkerült, sajnos eléggé hiányos kópiája azonban ennek épp az ellenkezőjéről tanúskodik. Dickens regényének bonyolult, sok szálon futó cselekménye Vajda László forgatókönyvében jelentős leegyszerűsítésen és átalakításon esett át.
Míg a regény Twist Olivér sorsát a születése pillanatától kíséri végig, a film mindössze egy hónapot mutat be, az 1827. augusztus 27 és szeptember 27 közötti időszakot. Olivért azon a napon ismeri meg a néző, amikor Londonban, két dörzsölt zsebtolvaj, Charley Bates és Jack Dawkins (Artful Dodger) társaságában első alkalommal megy az utcára. Ugyanezen a napon látja meg Olivért féltestvére, Monks, s fog gyanút, hogy a kisfiú valószínűleg az öccse, és vetélytársa apai örökségének megszerzésében. Olivér csak akkor jön rá, hogy tulajdonképpen egy rablóbandába került mikor Bates és Dawkins a szeme láttára meglop egy gyanútlan öregurat. Társai tettéért őt tartóztatják le, s viszik a rendőrbíró elé, ahol végül a könyvkereskedő bizonyítja ártatlanságát, és a kizsebelt öregúr a házába fogadja. A gyermek korábbi életének mozzanatait, születését, anyja halálát, szenvedéseit a dologházban, első napjait Fagin tanyáján rémálmok, saját és más szereplők visszaemlékezései során rövid flash back-ek mutatják be.
A film időbeli korlátai miatt, és a könnyebb áttekinthetőség érdekében Vajda László számos átalakítást végzett a történeten, minek következtében a filmváltozatban háttérbe szorult az árva kisfiú szenvedéstörténete, s az apai örökség megszerzése körül bonyolódó krimiszerű cselekmény került a középpontba. Míg a regényben Monks csak a történet második felében bukkan fel és a közte és Twist Olivér közötti örökösödési konfliktus csak ekkor kezd kibontakozni, és csak a regény utolsó fejezeteiben derül ki az igazság, a filmváltozatban Monks már az első képsorokban megjelenik, s egy bírósági iratból a film elején megtudja a néző, hogy csak abban az esetben juthat hozzá örökségéhez, ha apjának Fleming Ágnestől született gyermeke (Twist Olivér) nem jelenik meg a bíróságon 1827. szeptember 27-én, vagy ha ez a gyermek olyan életet él, amellyel szégyent hozott a nevére.
A tömörítés során Vajda a regény cselekményének több szálát és több alakját is összevonta. Néhány filmjelenet a regény több eseményének elemeiből állt össze. Ilyen az újsághirdetés és az Olivér származásával kapcsolatos bizonyítékok átadása. Az újsághirdetést a regényben Brownlow adja fel, hogy az eltűnt Olivér nyomára bukkanjon. A filmváltozatban az újsághirdetést Monks jelenteti meg, hogy a gyermek láttán felébredt gyanúját tisztázza. Az újsághirdetésre a regényben, és a filmben is Bumble úr jelentkezik, aki a regény 17. fejezetében Olivért álnok, hálátlan, rossz akaratú gyerekként jellemzi, a filmben viszont Olivér származásának bizonyítékait adja át Monksnak egy folyóparti házban, mely jelenet a regény 38. fejezetében olvasható, csak ott nem hirdetés útján jön létre a találkozó, s ezen Mrs. Bumble is jelen van. A filmben Leeford arcképét tartalmazó medál és Leeford által Fleming Ágnesnek írott levél kerül átadásra, a regényben egy aranylánc és egy gyűrű, melyben Ágnes név és Twist Olivér születését egy évvel megelőző dátum van bevésve. A bizonyítékokat Monks mind a regényben, mind a filmben egy csapóajtón át az örvénylő folyóba dobja. A regényben ezzel eltűnik Olivér származásának minden bizonyítéka, a filmben azonban Brownlow tulajdonában van Leeford végrendelete.
A tömörítési technikát a regényalakok esetében is alkalmazták, Mrs. Bumble alakját Mrs. Corney és Lucy (Olivér anyjának halálos ágyánál szolgálatot teljesítő ápolónő) alakjából gyúrták össze. A tömörítés miatt kimaradtak a magyar filmváltozatból bizonyos események: így például nem szerepel benne a Chertsey-i betörés Mrs. Maylie házába, így maga Mrs. Maylie és házanépe, valamint a falusi nyaralásuk története is kimarad a filmből. Viszont Rose alakjáról nem mondtak le, ugyanis Mr. Brownlow idős házvezetőnője, Mrs. Bedwin mellett a filmben egy fiatal nő is ápolja az izgalmakba belebetegedett kisfiút, aki a korabeli sajtóban megjelent szereposztás szerint Rose névre hallgat. A Chertsey-i betörést a film egy másik betöréssel helyettesíti. Ezt Monks kérésére Fagin szervezi Brownlow Pentonville-i házába, ahonnan Leeford végrendeletét akarják elrabolni. (Mint tudjuk a regényben ez a végrendelet ekkor már nem is létezik, mivel azt Monks anyja elégette rögtön a férje halála után.) Sajnos a fennmaradt kópia, melynek 4. és 5. tekercse elveszett, nem tartalmazza ezt a betörési jelenetet, csak egy korabeli tartalomismertetőből derül ki, hogy hasonlóan zajlott le, mint a regényben a Chertsey-i.
„Monks nagy rémületére azt is megtudja, hogy apja írott végrendeletet hagyott hátra, melyet Brownlow úr őriz. Megbízza Fagint, hogy szerezze meg a végzetes írást. Fagin Sikest béreli fel a lopással, aki Olivért, mint legkisebb gyermeket viszi magával, hogy a villa kis ablakán bemászva, legyen segítségére a betörésben. A gyermek kétségbeesetten könyörög, hogy ne kelljen bűntársává válnia, de Sikes pisztollyal és veréssel kényszeríti rá. A bűntény mégsem sikerül, a házbeliek puskát ragadnak, és megsebesítik az ablakon bemászó fiút. Sikes elmenekül, és a gyermek ismét Brownlowék házába kerül.”
Ugyancsak a korabeli tartalomleírásból tudjuk, hogy eredetileg benne volt, s csak az idők során veszett el a filmből a történet drámai csúcspontja, Nancy meggyilkolása is.
„Monks értesül a történtekről, dühében leleplezi titkát Fagin előtt: vissza kell szerezni a gyermeket minden áron – élve vagy halva. Náncsi (sic!) véletlenül meghallja, minő veszedelem fenyegeti Olivért, Felkeresi Brownlowékat, és elárulja a rettenetes tervet. Fagin tudomást szerez az árulásról és megparancsolja Sikesnek, hogy ölje meg kedvesét. A gyilkosság véget vet a banda garázdálkodásának.”
A fennmaradt 6. tekercsben látható Sikes menekülése és halála. Hatásos a meggyilkolt lány látomásától gyötört férfi bemutatása, de regénybeli tömegjelenetek, melyekben a gyilkosságon felháborodott londoniak üldözőbe veszik a bűnös férfit, talán költségvetési okok miatt nem szerepelnek a magyar filmváltozatban.
A leegyszerűsített cselekményű filmnek jóval kevesebb szereplője van, mint a regénynek, de a főszereplőt bajba sodró és a segítő mellékalakok arányát a film megtartotta, a regényben és a filmben is kétszer annyi a gonosz szereplők száma, mint a jószívűeké. A tömörítés következtében felére csökkent a helyszínek száma is. És természetesen Budapesten nem lehetett igazán hiteles londoni miliőket találni, arra pedig, hogy stúdióban felépítsenek londoni utcákat, sikátorokat, nem volt elég a költségkeret. A London külvárosában játszódó jeleneteket, a Tabán (ma már nem létező) utcáin és Óbudán forgatták. Azt a jelenetet, amikor Sikes felmászik a tetőre, valahol a Keleti pályaudvar környékén vehették fel, mert a távoli háttérben a Szépművészeti Múzeum impozáns épülete látható. Bár hiteleseknek nem nevezetjük ezeket a helyszíneket, azt nem tagadhatjuk, hogy hangulatos keretet adnak a történetnek.
A magyar filmváltozat alkotói
A filmet Garas Márton (1885-1930) rendezte. Pályáját színészként kezdte. Néhány évig a Magyar Színházban lépett fel, majd Berlinbe ment. 1911-ben Reinhardtnál és a Königlisches Schauspielhausban játszott. Ez idő alatt szerezte filmkészítéssel kapcsolatos tapasztalatait, s mikor 1915-ben hazatért, Janovics Jenő a kolozsvári filmgyártás megalapítója szerződtette, s rögtön rendezői feladatot bízott rá. Nyolc filmet készített Janovics stúdiójában. Legemlékezetesebb közülük a Tetemrehívás (1915), mely a magyar filmtörténet első ballada-feldolgozása. Garas 1916 őszétől Budapesten, az Astra filmgyárban folytatta filmrendezői karrierjét. Itt készítette el Rákosi Viktor Elnémult harangok majd Upton Sinclair Elítélt című regényének sikeres filmváltozatát. Ezt követően az Uher filmgyárban dolgozott, itt elsősorban kortárs magyar szerzők műveit filmesítette meg /Bródy Sándor: Hófehérke (1916), Ambrus Zoltán: A gyanú (1917)/. 1917-ben a Hungária filmgyárnál állapodott meg, ahol szintén elsősorban irodalmi adaptációkat rendezett /Három hét (Elinor Glyn regényéből, 1917-ben), A szerető (Bródy Sándor szindarabjából, 1918-ban), Táncosnő (Lengyel Menyhért színdarabjából, 1918-ban), Karenina Anna (Lev Tolsztoj regényéből, 1918-ban) stb./. Ezekben a korszak kiemelkedő színésznőit szerepeltette (Fedák Sári, Leopoldine Konstantine, Varsányi Irén). 1919-ben a Tanácsköztársaság idején került a Corvin filmgyárhoz, ahol első munkája a Twist Olivér magyar filmváltozata volt. Korda Sándor távozása után a Corvin főrendezője lett. Elődje nyomdokain haladva magyar klasszikusokat, többek között Jókai regényeit filmesítette meg /Lélekidomár (1919), Névtelen vár (1920)/. A tízes évek végén, a húszas évek elején filmeseink még próbálták felvenni a versenyt, a magyar mozikat elárasztó amerikai filmekkel. Garas Márton is szakított az „irodalmi film” hagyományával és Radó Antal eredeti film szüzséiből amerikaias kalandorfilmeket készített (Little Fox, 1920; Hétszázéves szerelem, 1921; New-York expressz kábel, 1921). Már 1921-ben mutatkoztak a magyar filmgyártás válságának első jelei, s a filmgyártás hamarosan mélypontra jutott, játékfilmek alig készültek. Garas Márton Németországba ment, ahol jó kapcsolatai voltak. Azonban úgy tűnik, ott sem találta meg a számítását, nagyszabású történelmi filmje (Kolumbusz Kristóf, 1923) után több film rendezésére nem kapott lehetőséget. Hazatért Magyarországra, Budapesten halt meg.
A film forgatókönyvírója Vajda László (1878-1933) vidéki színészként kezdte pályáját, majd újságíróként a Tolnai Világlapjánál és a Színházi Élet című lapnál dolgozott. 1908-tól a Magyar Színház rendezője, majd főrendezője és művészeti igazgatója volt. Az I. világháború évei alatt kapcsolódott be a magyar filmgyártásba. Előbb Kertész Mihály filmjeiben dolgozott a Phönix filmgyárban, majd a Corvin filmgyár dramaturgja lett, s számos Korda filmben közreműködött. A kortárs és klasszikus irodalmi művek filmre alkalmazása mellett számos eredeti filmforgatókönyvet is írt. 1922 - 1933 között Bécsben és Berlinben élt, az első években Kertész mellett dolgozott a Sascha filmgyárban, majd G. W. Pabst munkatársa lett. Európa-hírű szakember volt, számos nagy sikerű film fűződik a nevéhez.
A film operatőre, Eiben István (1902-1958) 14 éves korától működött a filmszakmában. Első önálló operatőri munkája 1917-ben Kertész Mihály Tavasz a télben című filmjében volt. Ezt követően több mint 150 filmet fotografált. Hamarosan nemzetközileg elismert szakemberré vált. Pályája során több, később világhírű rendezővel (Korda Sándor, Fejős Pál, Bolváry Géza, Baky József stb) dolgozott együtt.1929-től a Hunnia filmgyár állandó operatőre, a glamúr-stílus mestere, akit Joe Pasternak, az Esther Williams-filmek későbbi producere, 1934-ben "a világ egyik legnagyobb operatőrének" nevez. A negyvenes évek elején német filmekben is dolgozott (Karneval der Liebe, 1943, Maske in blau, 1943). 1952-től haláláig a Színművészeti Főiskola tanára volt.
A film díszlettervezője Márkus László (1882-1948) sokoldalú művészegyéniség volt: újságíró, kritikus, színházi szakíró, drámaíró, díszlet- és jelmeztervező, színházi- és filmrendező, színigazgató és főiskolai tanár egy személyben. 1902 és 1948 között mintegy félszáz folyóiratban, napi és hetilapban publikált. Írásai több mint ezer oldalt tesznek ki. Művészeti kritikái, színházesztétikai írásai különösen színvonalasak. A Thalia Társasághoz tartozott. 1907-től a Magyar Színház rendezője, 1913-tól a Király Színház és a Magyar Színház szcenikai felügyelője. A filmgyártásba 1917-ben díszlettervezőként kapcsolódott be, később forgatókönyvíróként és rendezőként is dolgozott. Márkus László készítette – a később világhírűvé vált filmrendező, Korda Sándor által forgatott –, Az aranyember (1918) dekoratív díszleteit. Márkus a Tanácsköztársaság idején elvállalta a filmipar művészeti vezetését, ezért a kommün összeomlását követően egy időre háttérbe szorult a művészeti életben.
Twist Olivér szerepét a korszak legnépszerűbb magyar gyereksztárja Lubinszky Tibor (1909-1956) alakította. Lubinszky két és féléves korában, színpadon lépett föl először. Négyéves volt, amikor az első gyerekeknek szánt magyar filmben, a Drágfy Veron (1913. rendező: Rónai Dénes) című három felvonásos mesedrámában először kamera elé állt. A Drágfy Veron után számos kisebb epizódszerep következett. (A tűz, Az érdekházasság, Ősember). Első igazi filmfőszerepét Frances Eliza Burnett bestsellerének (A kis lord / Little Lord Fauntleroy - 1886) magyar filmváltozatában játszotta. Lubinszky tökéletesen megfelelt a viktoriánus kor gyerekideáljának, hitelesen alakította a szeretetreméltó, melegszívű, derűs, szófogadó, illedelmes, ugyanakkor virgonc kisfiút, aki mindenkit levesz a lábáról, s helyreállítja a családjában megbomlott harmóniát. A kis lord sikere után nehezebb feladat várt rá, a sors hányattatásainak, az emberi gonoszságnak kiszolgáltatott, árva gyermek, Twist Olivér szerepe. A kis Lubinszky Tibor nem sápadt és sovány amilyennek Dickens lefesti hősét, hanem a századforduló pufók angyalkaszerű szépségideálját testesíti meg. Ugyanakkor van valami sajátos búskomor kifejezés is az arcában, ami mégis alkalmassá teszi a szerep eljátszására.
A magyar Twist Olivért Európa több országában forgalmazták, s Lubinszky alakítása valószínűleg megtetszett Richard Oswald német rendezőnek is, mert őt szerződtette az 1920-ban készülő német adaptáció főszerepére (Die Geheimnisse von London - Die Tragödie eines Kindes). Dickens hősének következő megszemélyesítője 1922-ben a korszak legnépszerűbb gyereksztárja, Jackie Coogan, aki valamennyi magyar gyereksztár mércéje volt ezekben az években. Lubinszky Tibor sem tudta kikerülni a vele való összehasonlítást. A korabeli sajtóban gyakran „magyar Jackie Coogan”-ként emlegetik.
Lubinszkyt a Twist Olivér német változatának sikere után a Sascha filmgyár szerződtette. Mark Twain Koldus és királyfi című regényének Korda Sándor által rendezett filmváltozatában (Prinz und Bettelknabe 1920) a koldus és a királyfi kettős szerepét játszotta. A film világsikert aratott, Európa több országában bemutatták, sőt még az USÁ-ban is sikerrel játszották. Az amerikai kritikák Jackie Coogan vetélytársát látták Lubinszky Tiborban, akit Tibi Lubin néven emlegettek, s lengyelnek tartották:
„Jackie Coogannak, aki oly sokáig uralkodott, mint gyerek moziszínész, riválisa akadt, aki, ha nem lesz óvatos, el fogja lopni a babérjait. A „Koldus és királyfi,” Mark Twain halhatatlan története, amelyet hétfőn mutat be a Pathé, a legkiválóbb lehetőség a Jackienál kicsit idősebb lengyel fiú, Tibi Lubin géniuszának. Tibi kettős szerepet játszik, VI. Edward herceg szerepét, és a koldust, a tolvaj fiát. A kisfiúnak fiatal kora ellenére sikerült közvetíteni az érzelmek figyelemreméltó mélységét. Nem az ő hibája, hogy megnyerőbb a koldus fiú szerepében, akinek egyetlen gondja a kínzó éhség és a kegyetlen apa.” [Polish Rival to Jackie Coogan. Wonderful Child Actor in a Dual Role. In: Daily Express, 10 August, 1922]
Az amerikai Twist Olivér, Jackie Coogan
A Koldus és királyfi világsikere megalapozta Lubinszky Tibor nemzetközi karrierjét. Több német és osztrák film gyerekfőszerepét osztották rá (Das Rätsel der Gertie Sering 1921, Dauphin 1922), s jónéhány film (Herren der Meere 1922, Die Tragödie eines verschollenen Fürstensohnes 1922, Revanche 1922, Lucrezia Borgia 1922) kisebb gyerekszerepét játszotta el világhírű sztárok (Maria Palma, Várkonyi Mihály, Lukács Pál, Paul Wegenerrel, Harry Liedke, Conrad Veidt, Henny Porten, stb.) társaságában. A Lucrecia Borgia című filmben, egy apród szerepében eljátszott filmi halállal, fejeződött be nemzetközi karrierje. A húszas évek közepén Lubinszky Tibor kiöregedett a gyerekszerepekből. Már nem vonzó a filmesek számára, s nem szerepeltetik többé. A korabeli lapokban is téma a magyar gyereksztár sorsa: „Lubinszky Tibort utolérte a csodagyerek fátuma, egészen addig, amíg jól állt neki a matrózgallér, bubihaj és a rövid nadrág, kaptak utána, még Berlinbe is hívták filmezni. Egyszerre aztán nem törődött vele senki. Most droguista-inas az István úton.” [Stób Zoltán: Lubinszky Tibor, aki 64 filmen játszott, kiöregedett a csodagyerekségből és droguistainas lett az István-uton. In: Színházi Élet, 1926/29]
A vad, szúrós, de ugyanakkor gyanakvó tekintetű, hatalmas köpenybe burkolózó, egzaltált, epilepsziás fiatalember, Monks szerepét a magyar színházi világ egyik legkiemelkedőbb színészegyénisége, Törzs Jenő (1887-1946) alakította lenyűgöző szuggesztivitással. Törzs 1907-ben a Thália Társaság Ibsen-, Heijermans-, Gorkij-előadásain tűnt fel új, bensőséges játékstílusával. Hamlet alakítása pályájának kimagasló csúcsa, mely országos ismertséget hozott számára. Alakításait tudatos mértéktartás, mély átélő képesség jellemezte. A négy évtizedet felölelő pályáján mintegy kétszázötven szerepet játszott el nagy sikerrel. Klasszikus drámák hősszerepei, társadalmi drámák és vígjátékok hódító, elegáns figurái mellett szívesen vállalt karakter szerepeket. A magyar játékfilmgyártás legelső próbálkozásaitól kezdve a harmincas évek közepéig számos magyar film főszerepét játszotta el.
Az aszott képű, ápolatlan gonosz öregember, Fagin alakítója Z. Molnár László (1883-1956) szikár megjelenésével, száraz humorával korának egyik legjelesebb karakterszínésze volt.
Lon Chaney az amerikai változat Faginja
Z.Molnár László a magyar változatban
A jóságos angol úriember, Mr. Brownlow Fenyvessy Emil (1859-1924) alakításában elevenedik meg. Fenyvesi közel harminc évig volt a Vígszínház társulatának vezető színésze, a könnyed komédiák elegáns világfia. Első filmszerepeit a színház mellett 1912-ben létrejött első magyar játékfilmgyár, a Hunnia Biográf filmjeiben kapta, 1923-ig 35 magyar filmben játszott. 1924-ben Korda Bécsi filmjében Tragödie im Hause Habsburg kapott szerepet.
Mr. Bumble önelégült, álszent alakját Hajdu József (1884-1932) a Nemzeti Színház jellemszínésze formálta meg. 1916-ban Korda Sándor Nagymama című filmjében állt először kamera elé, ettől kezdve rendszeresen szerepeltették, többnyire humoros és intrikus figurákat formált meg.
A durva, indulatos Sikes alakját Szőreghy Gyula (1883-1943) alakítja, aki 1913-tól aktív résztvevője a filmszakmának. Elsősorban színészként ismert, összesen 128 filmben játszott. 1918-tól a Corvin-filmgyár gazdasági vezetője. A Tanácsköztársaság alatt a Vörös Riport Film munkatársa. A tízes évek egyik legtöbbet foglalkoztatott magyar filmszínésze. A 20-as évek derekától, majd egy évtizedig Berlinben, német filmekben szerepelt. 1935-től ismét magyar produkciók fanyar humorú epizodistája. A filmszereplés mellett a Magyar Film Iroda munkatársaként kultúr- és oktatófilmeket rendezett.
Almássy Sári, Z. Molnár László, Szőreghy Gyula
Fagin bandájának fiatal tolvaját, pontosan nehéz megmondani, hogy Charley Batest vagy Jack Dawkins alakját Verebes Ernő (1902-1971) játszotta. Pályáját 1915-ben gyerekszínészként kezdte. 1924–1934 között Berlinben filmezett. Hazatérése után a Budai Színkörben, a Fővárosi Operettszínházban, a Városi Színházban, a Royal Revüszínházban táncoskomikus, s emellett magyar filmvígjátékokban szerepel. 1938 körül az USA-ba költözött, ahol epizodistaként folytatta filmszínészi pályáját. Összesen 136 filmben szerepelt.
Almássy Sári, Z. Molnár László
Almássy Sári alakította Nancy, vagy ahogy a magyar változatban nevezik, Náncsi szerepét. Életrajzát nem ismerjük, csak annyit tudunk róla, hogy a Magyar Királyi Operaház balettáncosa volt. A film számára Garas Márton fedezte fel, aki 1916-ban, a Hófehérke című filmjében a második női főszerepet osztotta rá. Ettől kezdve 1920-ig szinte minden Garas film főcímében találkozhatunk a nevével. Első főszerepét a Barbárok című 1918-as filmben játszotta. Ezt követően a Névtelen vár (1919) és a Sárga árnyék (1920) című filmekben játszott főszerepet. 1920 után nem szerepelt többé filmen. A Digitális képkönyvtárban közzétett fénykép tanúsága szerint szerepelt a Diótörő című Csajkovszkíj balett Operaházi premierjén, 1927. december 21-én.
