Egy magyar filmforgalmazó tragikus életútja
Libertiny Márton 1890-ben, magyar nemesi családban született, a ma már Szlovákiához tartozó Felvidéken. Nagyapja, Libertiny Sámuel részt vett az 1848-49-es szabadságharcban, ezért várfogságra és teljes vagyonelkobzásra ítélték. 1854 körül szabadult a börtönből. Mivel elvesztette minden pozícióját, vagyonát és a Domaniky családi birtokot is, fia, azaz Márton apja egész életében egyszerű hivatalnokként dolgozott a MÁV-nál. Vagyont szerezni nem tudott, fiait sem tudta támogatni. Mártonnak önerejéből kellett előrejutni. 1913-ban Kassán, jogi és államtudományi diplomát, doktorátust szerzett és törvényszéki aljegyző lett. Munkája során kapcsolatba került Körmendy-Ékes Lajossal, Kassa város akkori kultúrtanácsnokával, aki nagyon korán meglátta az új média, a film jelentőségét, s a benne rejlő nagy lehetőségeket. 1908-ban megalapította a város első állandó moziját, az Urániát, majd 1913-ban a Corso mozgót. 1915-ben A mozi címmel ő írta és jelentette meg az első magyar filmszakkönyvet, amely a mozi és a film addigi fejlődésének történetét és várható jelentőségét tárgyalja.
A fiatal jogi doktor, aki előtt a bíróságon a hivatali ranglétrán való lassú felkapaszkodás nem túl vonzó, de kockázatmentes perspektívája állt, Körmendy-Ékes Lajos biztatására egy kockázatosabb, de sokkal érdekesebb és gyorsabb felemelkedéssel kecsegtető pályát választott, kilépett a bírósági szolgálatból és bekapcsolódott a városi mozik és a filmkölcsönző irányításába. Közben kitört a háború, mely mindent megváltoztatott. Libertiny, aki főhadnagyként harcolt, és több kitüntetéssel tért haza, a felvidék elcsatolása után áttelepült a csonka Magyarországra, három fivérével együtt.
Újrakezdés Budapesten
„Engel H.- Emelka Konzern”
Mikor Dr. Libertiny Márton Budapestre költözött, már családos ember volt. 1914-ben, Kassán feleségül vette Kappesz Mária Lujzát (1890-1971), egy délvidéki, bácskai sváb nagybirtokos család leszármazottját. Fiuk, Egon 1915-ben, leányuk, Éva, aki a harmincas évek végén népszerű színésznő lett, 1920-ban született.
Libertiny Budapesten is a filmszakmában kereste a boldogulását. Körmendy-Ékes Lajossal együtt a Schwarzenberg és Társa Mozgófényképgyár és Kereskedelmi Részvénytársaság igazgatósági tagja lett. 1922-ben pedig már az osztrák és német érdekeltségű „Engel H.- Emelka Konzern” filmkölcsönző budapesti fiókjának igazgatója.
Hugo Engel bécsi cége, melynek Budapest mellett Prágában, Lembergben, Nagyváradon és Innsbruckban is voltak fiókjai, elsősorban a müncheni Emelka filmgyár filmjeit forgalmazta. Az UFA konkurenseként létrejött Emelka filmgyárat (a Bavaria elődjét) 1919-ben Peter Ostermayr producer alapította. Hatalmas telket vásárolt München mellett, ahol egy egész filmvárost épített fel. Az „Engel H. - Emelka Konzern” működését eleve sikerre predesztinálta az a tény, hogy a müncheni filmstúdió a magyar filmes emigráció fontos állomása volt az 1920-as években.
Bennünket, magyarokat annál inkább érdekelhet az Emelka produkciója, hiszen telepein nyüzsögnek a magyar művészek: Lóth Ila, Bánky Vilma, Muzsnai Bella, Kürti Böske, Mattyasovszky Ilona, Fenyő Emil, Bolváry Géza, a kis Lázár Gida stb. hangjától hangos a magyar kolónia... A magyar művészekkel készített sorozat nemcsak Magyarországon, de a világ minden államában osztatlan tetszést arat. Lóth Ilát már Amerikába csalogatják, olyan sikert ért el filmjeivel. És ha tudjuk, hogy a legtöbb slágerben csaknem az egész magyar együttes szerepel elképzelhetjük azt a vonzerőt, amelyet ezek a képek különösen a magyar mozipublikumra gyakorolnak. - írta Lajta Andor 1923-ban, a Filmművészeti Évkönyvben.
Egy ország filmkultúráját, sőt még a filmgyártását is nagymértékben meghatározza, hogy milyen filmek kerülnek a mozikba. A húszas évek elején az amerikai filmek dömpingje elsorvasztotta a magyar filmgyártást, s kezdte kiszorítani a magyar piacról más nemzetek filmjeit is. Az „Engel H.- Emelka Konzern” ellensúlyozta ezt a tendenciát, és hozzájárult ahhoz, hogy a német filmek továbbra is versenyben maradtak, s az európai értékeket képviselték a magyar filmpiacon. Lajta Andor 1924-es évről írt beszámolójából is kiderül, hogy a német filmek megőrizték vezető szerepüket a magyar mozikban.
A német és az amerikai filmek versenye csaknem teljesen elhallgattatta a többi állam filmiparát, hiszen úgy a németek, mint az amerikaiak a mesteri filmek légióit dobták piacra, ami szinte lehetetlenné tette a gyengébb gyártmányú olasz, francia, dán stb. filmek érvényesülését.
(Lajta Andor: Az év története In: Filmművészeti Évkönyv, 1925.)
Az Engel H.- Emelka Konzern ebben az időszakban forgalmazott filmjeinek listáját egyelőre nem sikerült rekonstruálni, csak néhány kiemelkedő alkotásról van tudomásunk. 1922-ben mutatták be a Bölcs Náthán / (Nathan der Weise) című filmet. Lessing drámai költeményének nagyszabású filmváltozatában Náthán nevelt leánya, Recha szerepét a tehetséges és dekoratív magyar színésznő, Muzsnay Bella játszotta, de rajta kívül egy másik magyar színész is szerepelt a filmben, Mátray Ernő, aki már 1910 óta német produkciókban dolgozott.
A film nagy sikert aratott, ezért 1923-ban, a Szfinksz kiadó gondozásában a Filmkönyvek sorozatban is megjelent. A Filmművészeti Évkönyv az 1922-es Emelka produkciók közül kiemeli még a Richard Eichberg filmjét, a Monna Vannát, melynek főszerepeit Lee Parry és Paul Wegener alakították, valamint a Favorit der Königin című filmet, amelyben Mindszenthy Mária játszotta az egyik női főszerepet.
Sikeres évek
„Iris-Film Rt.”
Libertiny Márton 1924. augusztus 31-én önállósította magát. „Iris-Film Rt.” néven saját filmforgalmazó céget alapított négyezer pengős alaptőkével, amit 1926-ban ötvenezer pengőre emeltek. Az igazgatóság tagja és a cég társtulajdonosa Dr. Körmendy-Ékes Lajos, a vállalkozás főkönyvelője Libertiny Márton fivére, Libertiny László, a cég dramaturgja Kálmán Jenő volt. A cég telephelye (Budapest, VIII. kerület, Rökk Szilárd utca 12.) ugyanott volt, mint az „Engel H. - Emelka Konzern” budapesti fiókjáé, mely az Iris megalakulásával egy időben megszűnt.
Arról nincs információnk, hogy vajon a bécsi Engel cég és az Iris között ezt követően milyen viszony állt fenn, de az tény, hogy Libertiny nem szakította meg korábban kialakult kapcsolatait, és továbbra is szívesen forgalmazott német és osztrák filmeket, s lehetőséget biztosított arra, hogy a magyar közönség nyomon követhesse a Magyarországról elszármazott színészek külföldi karrierjét. A Sonja /Im Name des Kaisers (1925) című filmben Putti Lyát láthatta a pesti közönség. A lavina / Alpentragödie (1927) című filmben Lucy Dorain, vagy ahogy itthon ismerték, Kovács Ilonka játszotta a főszerepet. A Luxusvonat / Im Luxuszug (1927) Verebes Ernő, Moszkvai kém / Marquis d'Eon, der pion der Pompadur (1928) Eszterházy Ágnes, a Szökevény / Die Durchgängerin (1928) és az Egy test két lélek / Der Andere (1930) Nagy Kató főszereplésével készült.
Ahogy a magyar mozik műsorában, úgy az Iris-film Rt. által forgalmazott filmek között is évről évre nőtt az amerikai filmek aránya. Az Iris forgalmazta Kertész Mihály első amerikai filmjeit: Szudáni pokol / The Desired Woman (1928), A vén komédiás /Good Time Charley, (1928).
A bemutatott filmekhez az Iris neves grafikusokkal dekoratív plakátokat készíttetett. Ezek közül néhány fennmaradt az Országos Széchenyi Könyvtár plakát gyűjteményében.
A plakátokat Sátory Lipót tervezte
Libertiny Márton az amerikai gyártók közül a Columbia Pictures studióval állt a legszorosabb kapcsolatban. A nagy gazdasági világválság éveiben népszerű amerikai filmműfaj, a screwball comedy legsikeresebb darabjait a Columbia rendezője, Frank Capra készítette. Filmjei Libertiny Márton közvetítésével jutottak el először a magyar közönséghez. (A ghetto árvája/The Younger Generation, 1929.; Az acélkoporsó /Submarine, 1928.; Titkok éjszakája /The Donovan Affair, 1929.; Tűzmadár /Flight, 1929; Megfizethetetlen asszony / Ladies of Leisure, 1930.; A levegő királya / Dirigible, 1931.)
Barbara Stanwyck, Ralph Graves, Lowell Sherman a Megfizethetetlen asszony című filmben.
Fay Wray és Jack Holt a Levegő királyában
A forgalmazott filmeket az Iris Film Rt. kötet formájában is kiadta. (Ilyen volt például a Filmregények sorozatban megjelent Acélkoporsó (Submarine), melyet Kálmán Jenő, a cég dramaturgja írt a sikeres film alapján.
A reklámnál is fontosabb feltétele egy filmkölcsönző sikeres működésének, hogy rendelkezzen saját mozival, sőt mozihálózattal, ahol a megvásárolt filmeket be tudja mutatni.
Palace Filmszínház
Az Erzsébet körút 8. szám alatti kis mozit, melynek neve akkor Carmen volt, Libertiny Márton 1923-ban, még mint az Engel H. - Emelka Konzern budapesti fiókjának igazgatója vette át. A moziban érdekeltséget vállalt a bécsi cég is, azzal az elhatározással, hogy a kis mozit modern, nagyvárosi bemutatószínházzá alakítja át. Az 1889-ben, Paulheim József tervei alapján, eklektikus stílusban épült lakóház földszintjén előbb az Árpád, majd Carmen kávéház működött, ez utóbbi 1921-ben alakult át mozivá. A kéttermes kis mozi elég rentábilis vállalkozásnak számított, annak ellenére, hogy a környéken több nagy mozi is működött. Libertiny azonban még jövedelmezőbb, tágas, nagy mozivá akarta átalakítani. A hatóságok ezt nem támogatták, mivel az építésügyi szabályzat szerint lakóház földszintjén berendezett mozi maximálisan 300 fős befogadóképességű lehetett.
A nagy tér kialakítása, a többszintes lakóépület falterheinek nagy fesztávon, belső látótér zavarása nélkül történő kiváltása szerkezeti problémák miatt is nehézségekbe ütközött. Végül a belső zárt udvar beépítésével növelték meg a mozi alapterületét. (Nemeskürty István: Tűnt idők mozijai. Bp., 1979.). 1925 végén elkészült és megnyílt a modern, nagyvárosi, nyáron nyitható tetejű, elsőhetes filmszínház, a Palace.
A mozi fénykorából fennmaradt plakát arról tanúskodik, hogy Libertiny Márton, bár ekkor már nem az Engel H. - Emelka Konzern képviselője, továbbra is forgalmazta a müncheni filmgyár filmjeit. A plakát A bajadér / Die Liebe der Bajadere című 1926-os Emelka produkciót hirdeti, melyet Bolváry Géza rendezett magyar színészek (Kürti Ellen és Mészáros Gyula) főszereplésével.
Ekkor azonban az Iris által behozott filmek többsége már amerikai produkció volt. A Palace Filmszínház alábbi plakátja a Lidércfény / Woman’s Woman című amerikai film bemutatójára készült. A filmben Rod La Rocque és Mary Alden játszotta a főszerepet.
A Palace mellett Libertiny érdekeltséget szerzett többek között a szintén elsőhetes „Fórum” moziban (V. Kossuth Lajos u. 8. ma: „Puskin”). Szolnokon három filmszínházat bérelt: a Nemzetit, a Millenniumot és a Városi Színházban működő mozit, melyeket öccse, Árpád vezetésére bízott. Ezeken kívül bekapcsolódott a Hadröa (Hadirokkantak, Özvegyek és Árvák Nemzeti Szövetsége) filmforgalmazási tevékenységébe.
A filmszakma élén
Libertiny Márton eredményes filmvállalkozói és érdekképviseleti tevékenysége révén hamarosan a filmszakma egyik vezető személyiségévé vált. Már Budapestre érkezésének évében belépett a magyar filmgyárak, filmkölcsönzők és filmkereskedők erkölcsi és gazdasági érdekeit védő testület, az Országos Magyar Mozgóképipari Egyesület és a Magyar Filmklub tagjai sorába. 1923-ban beválasztották az OMME Szakmai Döntőbizottságába. Jogi végzettségének köszönhetően 1924-től az Egyesület jegyzője lett. Emellett 1925-től a Magyar Filmklub választmányának és fegyelmi bizottságának is tagja. Rendszeresen részt vett a filmszakma rendezvényein, melyek egyikét, a Magyar Filmklub 1927-es jelmezversenyét a Magyar Filmhíradó is megörökítette, s a felvételen Libertiny Márton is látható: a zsűri tagjai között, a bal szélen ül.
1933 októberétől Libertiny az OMME ügyvezető igazgatója és a Magyar Filmklub alelnöke. Jövedelmező filmforgalmazói tevékenysége jólétet biztosított neki és családjának.1929-ben a Rottenbiller utcából egy Stefánia úti villába költöztek, ahol gyakoriak voltak az estélyek, partik. A nyarakat a Balatonnál és elegáns tengerparti üdülőhelyeken töltötték.
Libertiny Márton 1923-ban, Fonyódon, feleségével, két gyermekével és anyósával
Nehézségek
A húszas évek végétől kezdve évről-évre romlott a magyar filmforgalmazók helyzete, ugyanis a magyar piacot uraló amerikai és német filmeket a nagy filmgyárak Metro, Fox, Paramount, Warner, UFA magyarországi képviseletei forgalmazták, lefoglalták az első hetes filmszínházakat és a magyar forgalmazók nem tudták a filmjeiket elhelyezni.
A régi magyar filmvállalatok nagy része kidült, nem volt képes a versenyt az újonnan alakult amerikai fiókvállalatokkal felvenni, illetve folytatni.... Amíg azelőtt a hazai filmvállalatok a 7-8 elsőhetes filmszínházban minden esztendőben meg tudtak jelentetni néhány filmet, addig ez idén a két-hárommal szaporodott premierszínházakban főleg a nagyvállalatok nagy filmjei kerültek bemutatóra. Sok adófizető magyar állampolgár vesztette el így kenyerét, viszont gazdagodott a filmszakma több nagyarányú, pazar berendezésű és óriás adminisztratív apparátussal dolgozó külföldi filmképviselettel.
(Lajta Andor: Az év története In: Filmművészeti Évkönyv, 1926.)
Mindezeket a nehézségeket fokozta a nagy gazdasági világválság, ami ráadásul egybeesett a hangosfilm bevezetésével. A hangosfilmek ára lényegesen magasabb volt, mint a némafilmeké, és az ország 350 filmszínháza közül mindössze 100 jöhetett számításba a hangosfilmek terjesztése szempontjából, ugyanis a mozik többsége csak néma filmet tudott bemutatni, vagy tönkrement a válság miatt lecsökkent nézőszám miatt. Lajta Andor így ír erről:
A magyar filmkereskedelem súlyos időket élt át, keserves küzdelmet kellett folytatnia egyrészt a valutáris nehézségekkel - kifelé és a megcsappant számú, jórészt fizetési nehézségekkel küzdő magyar mozgóképszínházakkal szemben - befelé.
(Filmművészeti Évkönyv 1933.)
Ezekben a válságos években Libertiny Márton is csak nagy áldozatok árán tudta a filmeket az országba behozni. 1931-ben arra kényszerült, hogy eladja a népszerű filmszínházát, a Palace-t, amely pedig forgalmazói tevékenységének fontos bázisa volt. 1932-ben fel kellett számolnia az Iris-Film Rt.-t is, miután kivált a cégből Körmendy-Ékes Lajos, a társtulajdonos. Hogy nehézségeit áthidalja, felhasználva a Columbia filmgyárral kialakult jó kapcsolatát, 1932 őszén a Columbia „Európa film” elnevezésű budapesti vezérképviseletének igazgatója lett.
Az Iris helyett 1933-ban új céget alapított, a Libertiny Filmkölcsönzőt. Az új cég továbbra is elsősorban a Columbia produkcióit forgalmazta, és sorban bemutatta Frank Capra ma már klasszikusnak számító filmjeit. A korábban, az Iris által A levegő királya címen már bemutatott Dirigible, 1932 januárjában, a Libertiny Filmköl-csönző forgalmazásában újra megjelent Ezüst sas címen. A filmet a Décsi, az Omnia és a Corso mozi játszotta. 1933-ban az Urániában vetítették Asszony a hálóban / The Bitter Tea of General Yen című filmet. Az UFA és a Kamara mozi mutatta be Capra Tiltott utakon/ Forbidden című filmjét. 1934-ben a Royal Apollo műsorában szerepelt két Capra film: a Dáma egy napra /Lady for a Day és az Amerikai téboly / American Madness. Capra leghíresebb filmje az Ez történt egy éjszaka /It Happened One Night 1935-ben került bemutatásra a Rádius moziban.
Claudette Colbert és Clark Gable az Ez történt egy éjszaka című filmben
A Libertiny Filmkölcsönző tevékenysége már nem volt annyira sikeres és jövedelmező, mint az Iris-é. A mozi elvesztése után lényegesen kevesebb filmet sikerült a piacon elhelyeznie. (Az Iris 1929-ben 34, 1930-ban 21 filmet forgalmazott, ezzel szemben Libertiny Filmkölcsönző egy év alatt csak 4-6 filmet tudott a mozikban elhelyezni.) Libertiny a probléma gyökerét abban látta, hogy túl sok filmmel árasztották el a magyar filmpiacot. Míg a néma korszakban a mozik gyakran váltogatták a műsoraikat, addig a hangos korszakban egy filmet néha hetekig játszott egy mozi, így sokkal kevesebb filmre volt szükség. Ennek ellenére a behozott filmek száma több volt, mint korábban. A Filmkultúrában megjelent cikkében részletesen foglalkozik ezzel a problémával:
A filmvállalatok azonban nem akarnak számolni a változott viszonyokkal és különösen a német piacon beállott film szűke következtében olyan tömegben hozzák be az amerikai és az angol filmeket, hogy ez a körülmény feltétlen árrombolást idéz elő, nem számítva a kárt, amit a gyengébb minőségű filmek a moziknak okoznak.
Libertiny javaslata az önkontingentálás, azaz a filmbehozatal önkéntes korlátozása:
Ez minden filmvállalatnak eminens érdeke. A belföldi cég tulajdonosa értesse meg saját magával, hogy a gyenge filmből pénzt csinálni nem lehet, a mozis ezt csak kényszerűségből köti alacsony áron, - a külföldi vállalat budapesti igazgatója magyarázza meg az anyavállalatnak a magyar piacon uralkodó óriási kínálatot és vesse latba minden befolyását, hogy a produkciónak csak a föle kerüljön hozzánk, mert a produkció alja ráfizetést jelent. Ha bekövetkeznék az önkontingentálás, úgy a filmeknek körülbelül a fele jönne be az országba. Ez érdeke volna úgy a kölcsönzőnek, mint a mozisnak. A kölcsönző jobb árakat kapna a filmjeiért és jobban tudná azokat kihasználni, mert sokkal több mozi játszaná, - a mozitulajdonos viszont szívesen fizetne többet jobb kvalitású filmért, ha nem kellene ahoz több gyenge filmet játszania, amiről már előre tudja, hogy a részére ráfizetést jelent.
(Libertiny Márton az OMME ügyv. Elnöke: A kereslet és kínálat a magyar filmpiacon = Filmkultúra 1934. január 1.)
Bár Libertiny fontos funkciókat töltött be a filmszakma érdekképviseleti szervezeteiben, a hazai filmforgalmazók helyzetét javító elképzeléseit nem tudta keresztül vinni. A filmek nagy száma, a megjelenési torlódások miatt számos behozott film kihasználatlanul maradt a raktárakban, ezzel jelentős károkat okozva a forgalmazóknak.
Bukás
Libertiny Mártonnak a mozi elvesztése és az Iris felszámolása után, 1932-ben a Stefánia útról a Nürnberg (ma: Ilka) utcába, egy kisebb villába kellett költöznie családjával. Felesége hozzászokott a fényűző életmódhoz, s ahhoz, hogy gyerekeinek mindent megadhatott, ezért nem volt könnyű a család életmódját megváltoztatni, amikor az első nehézségek jelentkeztek. Libertiny vállalkozásai sorra balul ütöttek ki. Számos filmje volt a raktárában, melyekre nem tudott bemutatószínházat kapni. Már a Columbia filmek sem hozták be a várt bevételt. Utoljára két Münchenben, a Bavaria filmgyárban készült német film forgalmazására vállalkozott. Hans Zöberlein propagandafilmjei (Rohamcsapat előre / Stosstrup 1917 és a Véres napok/Strumtage 1919) azonban nem váltották be a hozzá fűzött reményeket, ami a teljes anyagi összeomláshoz vezetett.
Libertiny Márton 1936. május. 4-én, negyvenhat éves korában, Népszínház u. 13-ban lévő irodájában, kilátástalan helyzete miatt öngyilkos lett. A Budapesti Hírlap így számol be az öngyilkosságának körülményeiről.
Libertiny Márton dr. nagyon tisztán látta helyzetét és a legutóbbi napokban moziengedélyért folyamodott a belügyminisztériumhoz, amelynek illetékes vezetői kilátásba is helyezték neki azt, hogy a moziengedélyt rövidesen megkapja. Időközben azonban mind több esedékessége szorongatta őt és Schreiber Endre dr. ügyvéd segítségével igyekezett hitelezőitől újabb haladékokat kapni. A hitelezők ugyan kellő megértéssel igyekeztek támogatást nyujtani a szorult helyzetbe került filmvállalkozónak, azonban Libertiny dr. nem látott megfelelő kiutat szorongatott helyzetéből.
Hétfőn délelőtt még ügyvédje társaságában járt az adóhivatalokban, hol szintén erősen felszaporodott a tartozása, és egyes hitelezőknél, majd félkettőkor hazatért, ahol családja körében nyugodtan megebédelt és délután 5 óra tájban ment be az irodájába, ahonnan rövidesen revolverdörrenés hallatszott, Libertiny Márton dr. főbelőtte magát.
Az öngyilkosságra a filmvállalkozó már régebben készülhetett, mert leveleit, amelyek bámulatos önuralommal még a legapróbb üzleti ügyek elintézésére is pontos utasítást adnak, május 3-ikáról, vasárnapról keltezte. Feleségének, irodája személyzetének, Pogány Frigyes dr. államtitkárnak, a filmegyesület elnökének, Guttmann Manónak, a filmegyesület főtitkárának és Schreiber Endre dr. ügyvédnek írt leveleket, amelyekben főleg arra kér mindenkit, hogy üzleti ügyeinek tökéletes lebonyolításán kívül családjáról is gondoskodjanak.
Az öngyilkos igazgatót a mentők a Rókus kórházba vitték, azonban nem lehetett segíteni rajta, este fél 9 órakor meghalt.
(Agyonlőtte magát Libertiny Márton filmkölcsönző In: Budapesti Hírlap, 1935. május 5.)
Halála nagyon megrázta az egész filmszakmát. Sírjánál Pogány Frigyes államtitkár, a OMME, Morvay Pál a MMOE és dr. Karla Béla a Filmklub nevében búcsúzott a szakma halottjától.
Libertiny dr. halála mély űrt hagyott maga mögött. Mindenki sajnálja ezt a páratlanul úri gondolkodású embert, aki szívvel-lélekkel szolgálta a filmet. A magyar filmszakma soha nem múló szeretettel gondol vissza az elhunytra, akire, ha itt marad közöttünk, még nagy feladat várt volna.
A film halottai In: Filmkultúra 1936. június 1.
Libertiny Márton energikus személyisége, kiváló szervezőképessége, jogi végzettsége, gazdag filmes tapasztalatai révén 1922 és 1936 között a magyar filmszakma kulcsfigurájává vált. Ezért talán nem alaptalan az a feltételezésünk, hogy a halála is hozzájárult ahhoz, hogy a szakmán belüli társadalmi érintkezés központja, a Magyar Filmklub tevékenysége válságba került és 14 évvel megalakulása után, 1936 októberében megszűnt, s ennek következtében a magyar filmszakma egy időre társadalmi otthon nélkül maradt.
(A bejegyzés Libertiny Márton unokája, Katona Zoltán családkutatási eredményeinek felhasználásával készült.)
